Lehet, hogy vak vagyok és elment mellettem a Triangle of Sadness 75%-a, de engem meglepett, hogy ez a rendszer- és emberiségkritikus film mennyire… egyszerűnek tűnt, Ruben Östlund eddigi legfogyaszthatóbb, legkommerciálisabb művének. Egy White Lotusnál könnyebben érthető, bár a közepe sokaknak undorító lesz — konkrétan kíváncsi lennék hányan nyomták ki ott. Mondjuk sosem tudom meg, mert nagyon sokan el sem indították.
A film egy model párral indít, akik a férfi és női szerepről veszekednek egy kapitalizmus oltás után – ez az első 20 perc a legjobb! -, miközben kurvajól néznek ki. Enyhén Glamorama hangulata volt a kezdésnek. Ők kötnek ki egy luxusjachtos körúton, ahol a legénység úgy ugrál, ahogy a gazdagok parancsolnak, hiszen ez a társadalmi létrán a szerepül. Az utasok között akad szarmilliárdos, fegyvergyártó meg hasonló. Igazából nem tudom mennyit lehet a sztoriból elmondani
— A russian capitalist and an american communist.
— On a 250 million dollar luxury yacht.
A trailerek azért ellövik, így én is, hogy történik valami, beüt a szar a közepén (szó szerint, 5-10 percen át ömlik) és borul a rendszer. Páran egy szigeten kötnek ki, mivel a viccesen gazdagokat oltó első fél után előkerül a lényeg, hogy valójában a rendszerek a rosszak, minél több hatalom kerül valaki kezébe, annál jobban eltorzul ő is, hogy megtartsa azt. Ez az egyetlen, ami állandó a világban, és ez lesz a dekadens mostani emberiség veszte.
Vicces volt amúgy a fordulópont, amellett, hogy undorító, mert a káosz közepén a hajókapitány Woody Harrelson és a szarmilliárdos Zlatko Buric különböző rendszerkritikus idézeteket dobált egymásnak, és az összeomlásig itták magukat, mert aki idealistán belenéz a rendszer mozdíthatatlan mélyébe, az csak alkoholfolyón juthat ki onnan.
Igazából az egész filmen jókat lehetett mosolyogni, de nem gondolnám, hogy csak tisztán maró kritika a gazdagokról, azért kapják az ívet, mivel a végén általánosabb kérdésekkel nézhetett szembe a csóró ember, kicsit ő is kényelmetlenül érezheti magát, sőt, ha egy gazdag megnézi…, áh, fogalmam sincs mit gondolhat, egy mocskos gazdag offshore ember sem ismerek, gondolom bólogat, hogy ez a valóság, és él tovább. Mondjuk emiatt kicsit erősebb is a Triangle of Sadness, mint a gőzt levezető “a gazdagok borzasztóak” filmek és sorozatok. Talán pont emiatt jutott Oscar jelölésig, és ülök itt az #oscarhet keretében a megnézés után.
Ami viszont egyértelműen és objektíven jó, az a megvalósítás. Egyrészt gyönyörű a film végig, másrészt hiába vannak hosszan kitartott jelenetei, mégis remekül működnek. Még a szarós-hányós is, de már előtte a kezdés, a veszekedés a női-férfi szerepről és “feminizmusról”. És mindezek mellett még sokszor vicces is, persze szatirikusan, de beváltja ezt az ígéretét is.
we’ve lost dancing.
Köszi az ismertetőt, akkor inkább nem nézem meg. A Menüt se szerettem. Biztos lehet beszélni az osztályharcról kevèsbé beteg / ocsmány módokon is.
Várj, vannak benne bikinis csajok??
RIP Charlbi Dean ;( még most is hihetetlen, hogy ilyen fiatalon ment el, pedig ezek után szép karrier állhatott előtte..
Ominózus 15-20 perc ellenére szerettem, főleg az elején lévő veszekedés miatt, az alkalmazott győzködésén át, Woody hajóskapitánykodásán keresztül a szigeten felemelkedő kisemberig kb mindent:D talán egy hangyányit még jobban is berántott mint a menü.
Nehéz volt az a gusztustalankodás, emlékeim szerint – merthogy már régebben ment le – csak becsuktam a szemem, de nem jutott eszembe, hogy kilőjem, mert egyszerűen érdekelt, mire gondolt a költő és hova az isten nyilába fog ez kifutni.
Sok film ment le tavaly is, idén is, de ez kifejezetten meghatározó ‘élmény’ volt :D
Nekem is jobban tetszett, mint A menü. Bár voltak hasonló gondolatok a két filmben, ez mégis sokkal erősebb volt. A kapitalizmus és a szocializmus összevetése elméletben és gyakorlatban talán még soha nem volt ilyen szemléletes egyetlen filmben sem. Én legalábbis nem láttam hasonlót. Emlékezetes marad, az biztos. :)
ez az írás meghozta a kedvem.
Huh, most szembesültem Charlbi Dean halálával, ha előbb tudom más szemmel nézem a filmet. Nekem rémségesen felszínes volt a film, szájbarágós, állintellektüel rendszerkritika, Coelhós tanmese.
Hááááát azért a vége minden volt csak szájbarágós nem :D a fenti kritikát elolvasva megint beugrott és elkezdtem töprengeni rajta.. vagy Coelhos tanmesékben is pedzegetik a férfiasság elvesztését, megtalálását?:D Nem olvasok ilyeneket, nem tudom, de nekem ez nem tűnt felszínes gondolatnak
Anno moziban láttam egy barátommal. Ő kiment a mosdóba és nem is jött vissza. Én kifejezetten jól szórakoztam :-)
Ahogy írtam korábban, szerintem állati jó ez a film, annak ellenére, hogy az utolsó harmadra kicsit leül. De engem az első 5 percben megvettek kilóra, amikor a modell srácokat interjúvolja a meleg riporter és két különböző arcot vágnak, annak megfelelően, hogy H&M-et vagy valami burzsuj márkát kell reklamozniuk. Ott az akkora nyomorult valóság-kép volt, hogy egyszerre volt szomorú és baromi vicces. A film közepe, ami egyszerre volt undorító és a film csúcspontja, pedig zseniális! Csak ajánlani tudom.
Én nagyon bírtam ezt a filmet. Igaz, hogy Östlundtól A négyzet szerintem erősebb volt, de aki szereti a stílusát, az nem fog csalódni. Féltem, hogy a sok európai arc közül Woody majd kilóg, de zseni volt a hajóskapitány szerepében. Rendben volt a mondanivaló, igaz, hogy utolsó harmadában veszített az erejéből, de amúgy nagyon rendben van végig. Egyértelműen jobb, mint A menü volt, ha már fentebb emlegettétek azt a filmet.
Amúgy aki még gyűjti a filmeket, annak mondom, hogy BD-n megjelenik idehaza március 24-én. Előrendelni már lehet a megfelelő helyeken.
“Egy White Lotusnál könnyebben érthető”
Mit nem lehetett érteni azon a sorozaton? :)
Voltak nagy pillanatai de annyira egy időben néztük a Menüvel hogy nekem ott sikerült ezt fogyaszthatóbban eladniuk.
A wc-ülőkés részen besírtam a röhögéstől.
Köszi Human, hogy megemlítetted a We’ve lost dancinget. Nekem ez a film összességében nem etszett, de az a szám a végén kurva jó, azóta hallgatom.
Most nézem. Sajnos darabokban. Tetszik.
Ami szerintem gáz volt, hogy
***SPOILER***
A kapitányi vacsoránál ügyesen billeg a kép, de sajnos a poharakban marad a vízszint az eredeti… Örültem volna, ha van pénz egy színpadot billegtetni.
***/SPOILER***