Nem annyira panaszkodni akarok, de néha rossz tudni dolgokat előre. Például a 22 Jump Streetnél mindenhol azt olvastam, hogy méltó folytatás, így elég nagy csalódással jöttem ki a moziból, amikor kiderült, hogy mégsem az. A hazai bemutató eltolásának átka. Persze vannak benne poénok, és nevettem párszor, de nem ütött annyira, mint az ügyosztály előző címe.

A pozitívumokkal kezdeném, ebből is azzal, amikor a Screamhez hasonlóan kifelé poénkodnak a folytatásokról a szereplők. Leginkább azzal viccelődtek, hogy mit várnak az emberek egy folytatástól, de teljesen meta szinten. Ennek az összeadva 5 percnek minden pillanata arany.

Ezen kívül még jó volt, hogy egyetemre mentek a srácok, de még ott is kilógtak kicsit a kinézetükkel, Ebből is jött pár poén. Na meg ismét hatalmas cameo jutott a végére, bár a 21 Jump végére jobban illett, akiket oda szereztek a készítők. Plusz még remeK volt amikor Tatum körberöhögte az irodát, ott borultam. És akkor ennyi.

Összességében sokkal kevesebb poén, látványosabb (bár “elfogyott pénz” közben) akciójelenetek és helyszínek, de ahogy kifelé is poénkodtak vele, ez csak az elvárások betartása, mégha ironikusan is. És egy vicces bunyót kivéve borzasztó ötlettelen az egész. Néha fájt is, hogy feltűnt egy mosolygósabban jelenethez passzoló zene, aztán rögtön vissza is váltottak a tucat akciófilmes “pörgős” szarra. Nem tudom más szavakkal jellemezni ezt ami szólt.

Hosszan lehúzni nem akarom, de a 22 Jump Streetet összességében kicsit untam. Persze megkerülhetetlenül nagyobb elvárásokkal ültem be rá, ez alatt azt értem, hogy minimum a 21 szintjét vártam, és így csak még fájóbb csalódás lett, amikor azt sem ütötte meg.