A Netflix legsikeresebb nyitánya az Adam Projekt óta. A Föld felének a fele látta, legalább úgy, hogy valaki a vonaton kihangosítva nézte a közelükben! Ha minden néző fizetett volna egy mozijegynyit, akkor még az Avatar is reszketne, hogy oda a trón.

Vagy valami más, már korábbi Netflix tartalomnál elhangzott PR túlzó baromság ami most nem jut eszembe ennél a szarnál.

Azon gondolkoztam, hogy ez egyáltalán filmnek számít-e. Tudom, páran biztos viccelődnek majd (hiszen mindenki látta!!!), hogy AI írta, de nem, ezen gondolom big data, és Jamie Foxx na meg Cameron Diaz visszajelzései alapján egy ember dolgozott. Seth Gordon írt, rendezett, kaját szolgált fel, díszleteket csinosított, exec producerek rúdját fényesíte… vává, ezt lehet nem írhatom.

Az a helyzet, hogy a film alapgondolatát nem tudom szidni, mivel bírom a “már kiléptünk, de egy munka miatt vissza kell térnünk” felvetést, legyen az gyilkossal, zsaruval, kémmel, akármivel. Ebből bármit lehet keríteni, ha a kidolgozás jó. Ez utóbbin van a hangsúly, mivel természetesen itt nincs is kidolgozás. Seth forgatott pár “ez fasza jelenet lenne” dolgot, amit összefűztek egy termékké. Igen, ha nem film, akkor ennek hívhatjuk.

A főszereplő kém páros az egyik bevetése után visszavonul, mivel a nő teherbe esik, és amúgy is túléltek egy olyan géplezuhanást, amihez képest az Indiana Jones és a Végzet Templomában látott csónakos dolog egy realista mesterműnek fog tűnni. Hiányzik nekik az ACTION, na de a gyerekekért mindent, amíg az egyikőjük miatt fel nem kerülnek a netre boomer szülők címszóval. Kopogtat is a múlt rögtön.

Tudom, elég negatív voltam, de a legnagyobb kérdőjelet a fejem fölé mégis az tette, hogy miért nem tudnak akkor már elmerülni a camp-ben legalább. Mindannyian voltak már jó filmekben, de még Seth is rendezett már jobbat, tudják, hogy a Back in Action micsoda, erre izzadnak, hogy szívet tegyenek bele az érzelmes és őszinte pillanatokkal, amik még annyira sem működnek, mint az action. Nem, teljesen el kellett volna merülni abba, amit a nyomukban levő Andrew Scott-tal csináltak, aki láthatóan komédiában szerepelt, olyan dumái voltak a Diaz iránti megszállottsága kapcsán.

A kidolgozás egy külön 10 oldalas posztot érne, de elfáradtam, miközben néztem az elmosott háttereket, azt a kinézetet, ami mintha két különböző stáb által jött volna össze, és utána nem is igyekeztek egységesre sikálni a képeket. Külön vicces volt, hogy a “teljesen organikusan” illeszkedő verekedős jelenetek mennyivel normálisabbak voltak. Bár tippelem, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem a rendező dobta őket össze, csak az a nagy ötlete lehetett hozzájuk, hogy szóljon valami nem odaillő zene, mivel épp látta a Nobody buszos jelenetét. Azért azt hozom fel, mert nyilván nem eredeti a koncepció a zene-kép ellentéte, de tessék, lehet használni jól is.

Úgy érzem az átlaggal szemben ha már filmet nézek, akkor mindenképp odafigyelve teszem, mint közületek sokan, még akkor is, ha a gyártója láthatóan háttérbe szánta, inkább a kezemre csapok, amikor a telefonért nyúlnék, de ez még háttérbe sem film. A Back In Action csak random jelenetek lazán egymásra dobálva, minimális bonyolítás nélkül. Mármint van fordulat, de egy semmi. Nem kell odafigyelni mert úgy is egy semmi.

Amikor azt hiszed, hogy a Rebel Moon a mélypont volt, akkor feltűnik a Back in Action, hogy hold my beer/10. Ez a pontszám.