Ilyen az, amikor egy sorozat 7. epizódját látod. Lemaradtál a kezdésről és még a vége is lógva hagy. Mindezt a Star Trekkel a sztársághoz közelebb került Chris Pine-nal a főszerepben. Mellé csatlakozik egy gyönyörű sorozatos arc, meg két kevésbé ismert, és meg is vagyunk.

Amúgy egy vírusfilmről van szó. Az első jó dobása pont az a Carriersnek, hogy a járvány kitörésével nem foglalkozik túl sokat, rögtön a mélyvízbe dob minket, a seggünk alá mercit tolva. Merthogy ezzel a kocsival száguld egy testvérpár és két nő a teljesen kihalt texas-i országúton. A szabály? Ne állj meg senkinek, kerüld az autópályákat. Ezen kívül mindent fertőtleníts, mert a vírushordozók lehellete és vére kiemelten veszélyes.

Az a helyzet, hogy a felütés tényleg remek, ezt a thrilleres feszültséget — ja igen, nem horrorfilm, már ha esetleg ilyen prekoncepcióval ülnél le elé — egészen a 2/3-áig tudja is tartani, simán hét pont körül egyensúlyozva, aztán jön egy olyan letjmenet, hogy a 6/10 csak jóindulattal fér el a ponttáblán.

Egyszerűen a Carriers legvége veszettül el van szúrva, ez az ami a megnézés után a fejünkben marad. Nem csak unalmas lett addigra, de a végekövetkeztetés is akkora nulla, mintha direkt arra élezték volna ki, hogy feledtesse a nem sokkal előtte látott jobb perceket. Mellesleg mindezt gyönyörűen fényképezve. Látjátok, annyira nem tudom lehúzni, mert tényleg marhajól szórakoztatott 50 percen át.

Tippre még a Star Trek előtt vállalta ezt be Pine, hiszen mostanában Jack Ryan lesz, meg ilyesmi. Bár nem kell szégyenkeznie, egyszerűen csak van pár kis semmilyen aprósága (az a randizós gyengébb ennél) a sztárság előtt.