A meglepetéseket semmiképp sem akarnám elrontani, szóval spoilermentes kritika, ahogy mindig, csak most valamiért extrán kiemelem ezt. Viszont így nagyon nehéz értelmesen a film érzelmi központjáról írni.

Ami biztos, hogy itt az új Marvel-film, és néha úgy éreztem, mintha a netes kritikára is reagáltak volna vele, bár inkább Sam Raimi rendezésének tudnám be, hogy így sült el. Konkrétan: nincs minden viccel elütve. Van humor a filmben, de minden látható képtelenség normálisan van kezelve, nem erőltetik a kikacsintós “mi sem vesszük teljesen komolyan ám” hangulatot. Igen, olyan, mint Raimi első két Pókember filmje. Lehet ez megosztja a rajongókat is?

A történetről elég annyit, hogy egy démon üldöz egy fiatal lányt, aki képes a multiverzumok között mászkálni, mivel le akarja szívni a képességét. Doctor Strange pár társával pedig segít neki, ami nyilván azzal jár, hogy maga is kiköt egy másik univerzumban, olyanban ahol a piros a menj és a zöld az állj. Izé, tényleg nem akarok több mindent ellőni, de ez a terep bizony a kesztyű levételére is terepet ad a hősök kapcsán.

Vicces, hogy azt hittük micsoda Loki-sorozat kapcsolódások várhatóak itt a Multiverse of Madness cím alapján, erre valójában több szálon is megérkezett a tényleges folytatása az Endgame-nek, és a Marvel sorozatok közül talán a WandaVisiont érdemes megnézni hozzá. De utóbbi sem kötelező, természetesen minden fontosabb dolgot elárulnak a filmen belül is!

Ami mindenképp érdekes, a film megvalósítása, hiszen azon alkalmak előtt ülhetünk, amikor egyedi rendezőre bízták a munkát, akit nem egy 2 milliós indie filmtől rángattak el, és aki így minden MCU szabály és kötöttség között is képes volt valamennyire kivillantani a szemfogát. Még az akciójelenetekben is! Ugye képesek voltak erre még páran, nem akarom A Nagy Raimi zászlót lengetni, de a film második felében egyértelműen látszott, hogy nem mindent a Marvel VFX csapat tervezett el 5 évvel a forgatás előtt (túlzok nyilván).

Nem fogom a horror jelzőt nagyon dobálni, egyáltalán nem tartanám ezt a ‘Marvel filmek horror kirándulásának’, de letagadhatatlan, hogy némelyik jelenet azért abból a zsánerből merített ezúttal. Nekem a Carrie-Terminátor hatású menekülés jött be a legjobban, iszonyat hatásos volt. És mondom, nem erőltették minden esemény humoros feloldását a vérengzés közepén. Mármint… ööö… ha nem is horror a film, azért a 14 éves gyerkőcök lehet meglepődnek majd néhol.

Viszont összességében eltartott egy ideig, mire rendesen be tudott indulni a cselekmény és Raimi keze felvillanhatott, mert a sok magyarázás helyett már a cselekedetek is számítottak, szóval valójában míg a film második fele nagyon szórakoztató, és van benne pár épphogy az eddigi MCU-val kompatibilis húzás, mire addig eljutunk az kicsit döcögős, és ott még a Marvel csapat kezét is jobban éreztem. Na meg ott van az is, hogy ez a “bármikor feltűnhet rég látott esetleg halott karakter más univerzumból”, amit megfejel, hogy bárki lehet alakváltó, nos bár kreatívan lehet egyben tartani, de nézőként kíváncsi leszek mi sül ki a dologból hosszabb távon.

Még a végére: 2 jelenet is van a végén, amiből viszont az egyik teljes kikacsintás Raimi rajongóknak. A kommentek között biztosan lesznek spoilerek. Óvatosan!