Hazafelé azon gondolkodtam, hogy most a The Road mellett tűnik túl világosnak a Book of Eli jövőképe, vagy egyszerűen csak tényleg ennyire közepes film volt? Ez utóbbi mellett tettem le a voksom, bár tény, hogy az utóbbi 20 év legjobb posztapokaliptikus filmjétől hasonló stílusban ennyivel, alig pár hét vagy hónap eltéréssel moziba kerülni elég nagy hátrány lehet. Még egy jó filmnek is.

A történet, nos Eli nyugatra tart a világégés utáni Amerikában és minden este olvas egy könyvből, a másik oldalról pedig egy falu gonosz vezére embereket küld ki a pusztába, keresni egy könyvet. Azt hiszem nyilvánvaló a negyvenedik perc környékén érkező fordulat, miszerint Eli abból a bizonyos könyvből olvas magának esti mesét, miközben tolja a zenét iPodról. Érdekesség, hogy mindketten az idősebb generációt képviselik, a fiatal túlélők, akik már az ég kinyílása után születtek, azok tojnak mindenféle könyvre, olvasni sem tudnak.

Az a helyzet, hogy a Book of Eli-on nem segít azon apróság, miszerint a nem kitalálható fordulatok csak azért rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal, mivel akkora hatalmas nagy baromságok. Bár spoileresen, de rengeteg mindenbe lehetne kötni, főleg a főtéma kapcsán. Amúgy itt sem árulják el pontosan, hogy miért volt a világvége, de majd a végére azért valamennyire le fog esni, főleg ha a főtémát tovább gondoljátok.

Denzel walks.

Ez külön bekezdést érdemel, mert annyira kész volt, hogy ti is röhögni fogtok rajta. Szóval a film során átvág pár pusztán és autópályán, méghozzá lassított felvételen, elgondolkozva. Ez úgy az első két bemutatáskor még „aha, cool, Denzel walks, minden romokban, éljen a pusztulat”, aztán amikor megint gyalogol, aztán megint gyalogol, lassítva természetesen, akkor már vigyorogsz és arra gondolsz, hogy ezt valószínűleg az időhúzás miatt tehették a filmbe, mert ennyi elgondolkodós távolba révedős jelenet már tényleg nem lehet komoly, akármi is az üzenet. Aztán leesik: de bizony az, hiszen egy „sima” posztapok filmre nem írt volna alá Denzel.

Mivel egyszerű a film, így a színészek többsége simán elbír vele, felesleges is lenne sorolni őket. Ha valaki kilóg a brigádból az nem Gary Oldman, hanem Mila Kunis. Én bírom a csajt, főleg a Sarah Marshall óta, de az akciófilmes keménysége vicces volt a film vége felé. Értem mit akartak mutatni abban a jelenetben, de annyira nem illik rá, hogy az borzasztó.

Ha eddig nem hangsúlyoztam volna, akkor most külön is mondom: bár van benne gyakás, méghozzá marha jól megcsinálva, azért közel sem az akcióé a főszerep. Sőt, pont mintha a filozofáláson gyengítene a brutalitás.

Éli könyve értékelés

Az a helyzet, hogy ez max 5/10, még úgy is, hogy szeretem a posztapokaliptikus filmeket. Most Morricone dallamokat fütyülve zárom is a soraimat. Aki a fentieknél több infót ír kommentjébe, az mindenképp jelölje a spoiler szóval.