Mit nekem Alita, ezt kellett volna IMAX-ben látni. Alex Honnold megtette, amivel előtte senki sem próbálkozott: kötél nélkül megmászta az El Capitant. És ez a film tökéletesen bemutatta azt is, hogy ez miért nagy szó.

Nem sok dokumentumfilmet nézek, szóval nem tudom eldönteni, hogy tényleg ez volt-e a legjobb tavaly, Oscar bácsi megérdemelten érkezett-e neki, de az biztos, hogy engem még a sok interjú és cikk után is simán elkapott a Free Solo.

A felépítése ugye a technikai és az emberi szál keveréséből áll, és utóbbin azért látszott, hogy egy részét a film felvétele után a vágószobában találták meg. Egyértelműen korábbi felvételeket, amikor Alex és a barátnőjének viszonya még más volt, időzítettek későbbre, mert ott jobban emelte a drámát, és hasonlók. Teljesen a hagyományos történetmesélés szabályai szerint építették fel ezt. Működött, de azért valamennyire csak töltelék volt.

Mert mindeközben tök ügyesen adagolták a mászáshoz is az információkat. Ha jól emlékszem egy interjúból, akkor azért ez a szikla foglalkoztatta nagyon, mert egyike a tényleg nehéz helyeknek, amik pillanatok alatt elérhetőek minden átlagember számára. Innen szépen felépítették, hogy miképp kezdett készülni rá, elmagyarázták a legneccesebb helyek jelentőségét, amik mászás közben igazi nehézséget jelentenek, így később izgulhattunk ott. Mutatták ahogy kötéllel, de hányszor gyakorolta ezeket, sok eséssel. Mindeközben tisztán látszott, ahogy az utolsó mozdulatig mindent megtanult előre. Szabad mászás, de azért tökéletes tervvel.

És a végén természetesen eljutottunk a lélegzetállító mászáshoz.

Gondolom azért a két “szál” összhangja működött mégis igazán. Tudom, legyintünk pár hatásvadász húzásra, de az agyunk mélyén mégis hozzáad az embertelen teljesítményhez, a komfortzóna olyan messzire elhagyásához, ahonnan már nem is látszik az.