A Sarah Marshall tényleg akkora bukás volt itthon, hogy nem érte meg behozni a folytatását, a Get Him To The Greek-et? Végül tényleg annak készült a film, Jonah Hill fura kettős szerepének ellenére is, ugye feltűnt az említettben mellékszereplőként itt pedig mást alakít, az énekes csávó maga ereszti el egy Sarah Marshall Show reklámjakor, hogy “i’ve been inside her”. Joe már tökéletesen leírta a helyzetet a film kapcsán, szóval nem fogom sokat tépni a szám, olvassátok el őt.

Csak annyit tudok mondani, hogy az idei vígjátékok egyik legjobbjával van dolgunk. Rég volt ennyire szórakoztatóra megírva drogozós jelenet, mint a Get Him To The Greekben található “Jeffrey”. Már-már a rég burleszkeket idézte, csak épp modern köntöst húzott rájuk és nem kaját dobáltak egymás arcába. Bevallom, hogy ott borultam.

Amit még ki kéne emelni, hogy P. Diddy bemutatja: van humorérzéke. Csak mellékszerepben, de rengeteg poént hoz ő is. A lényeg, hogy a Greek szerintem is 8/10 legalább, nagyon jó kikapcsolódás volt.

Aldous Snow 10 évvel ezelőtt hatalmas koncertet adott a Los Angelesi Greek Theaterben, az évforduló megünneplésére pedig mi lehetne alkalmasabb, mint egy másik koncert? Az eseményre a kiadó lótifutijának kell elkísérnie a szét- és lecsúszott sztárt, de ez nem lesz sima ügy… Nagyjából erről szól ez a majdnem tökéletes blockbuster-szórakozást nyújtó film, meg még sok minden másról, amit majd mindenki megnézhet saját maga – majd valamikor. Én meg kényelmesen hátradőlök és fogadom az irigykedő szitkozódásokat (gonosz kacaj).

De komolyabbra forditva a dolgot: ilyen az, amikor valaki meglátja a lehetőséget és lecsap rá, de úgy, hogy végig is gondolja előtte. A Greek nagy kérdése ugye az volt, hogy a Sarah Marshall legjobb mellékszereplője elbírja-e a főszereplővé válást, vagy a Russell Brand által alakított Aldous Snowban tényleg csak annyi potenciál volt, amit már kihasználtak. E kérdés megválaszolásához viszont mindenkinek magába kell néznie, és ott keresni a megoldást. Ha a Sarah Marshallban idegesítő volt “az utolsó igazi rocker”, itt még inkább az lesz, de ha tetszett a figura… Gondolom világos, hová akarok kilyukadni ezzel.

A gondolatmenet kiterjeszthető Russell Brandre is, mert ugye valamennyire a való életben alakított szerepét hozza a karakterben is. Nekem egyébként régebben elég taszítónak tűnt, de pár interjúban és talk show-ban megnézve kiderült, hogy a külsőségeket leszámítva teljesen értelmes, kedvelhető figura, és ugyanez elmondható a filmbeli karakterről is. Azért Brandnek nem egyedül kellett szembenéznie a kihívással, a rendező-forgatókönyvíró Nicholas Stoller behozott egy igazi nagyágyút is a képbe az ötszörös Oscar-díjas Jonah Hill személyében. Hill pedig ismét brillírozik, tényleg megrázó hitelességgel alakítja az özvegy apát, akinek lányát egy brutális rablótámadás során… Ja nem, ez egy másik film 2030-ból. Az viszont igaz, hogy elég jó párost alkotnak Branddel, ez utóbbi harsánysága ellenére is egyenrangúak (vagy mindketten a másik sidekickjei) maradtak. A többieket nem sorolom fel, mindenki remek volt, de mindenképpen meg kell említenem Rose Byrne-t is név szerint, aki remekül hozza a mostani popzene p-namutogató képviselőinek karikatúráját.

A film közel sem tökéletes, de visszagondolva hibaként csak azt tudnám említeni, hogy a majdnem két órás játékidő ellenére is rövidnek tűnt, simán elviseltem volna még néhány extra jelenetet. A plakátokon egyébként jó nagy betűkkel hirdetik, hogy ez az idei év Hangoverje, ami kivételesen nem rossz párhuzam, de szerintem a Get Him to the Greek bőven fölé is megy az említett tavalyi sikernek.

Get Him to The Greek értékelése

Bár a Greek készítői részben ugyanazok, akiknek a helyenként briliáns Forgetting Sarah Marshallt is köszönhettük, a két filmnek a popsztár karakterén (és egy pár másodperces Kristen Bell cameón) kívül nincs köze egymáshoz. Ez a film ugyanis egy igazi pörgős, gyors tempójú trip, sok-sok illegális hangulatfokozó szerrel és még több káromkodással, hogy a fiataloknak is jó legyen. Részemről simán kiosztok rá 8 pontot és remélem, hogy a dvd- és blu-ray kiadványokon az összes filmbeli klip rajta lesz teljes terjedelemben.

— A kritikát Joe-ker írta, a Not Just Popcorn teljhatalmú ura.