Február van, valentin nap környékén járunk, és már most látható a mozikban az idei év Top 3 akciójeleneteinek egyike a Kingsmanben.
Szóval van ez Colin Firth nevű egyén, aki egy bizonyos fajta angolos, kifinomult figurát szokott játszani, erre most kicsit önmagát is kifigurázva annyi embert tesz el láb alól (ja igen, az említett jelenetet ő követi el egy templomban) remek koreográfiával, hogy öröm nézni. Az operatőr is így lehetett a dologgal, mivel a kamera már-már játékosan tudósít az őrületről, amikor Firth elszabadul.
Persze történet is van, teljesen a régi kémfilmek mintájára felépítve, csak épp megfejelve tipikus Mark Millarizmussal (mint a Wanted, vagy a Kick-ass). Van itt titkos szervezet, aki védi a békét, de fulladozik a sznobizmusban, aztán van egy nagyon gonosz figura, akinek tervei vannak a világgal, és neki egy olyan gonosz segítője, akinek pengék vannak a lábai helyén. Szó szerint.
Szóval a begyepesedett szuperügynökök közé érkezik meg a rossz környékről a főszereplő srác, akit Firth kivételével majdnem mindenki lenéz, de persze rosszul teszik. Nem megváltó a történet, de elegendő a szint amit hoz.
Igazából a főszereplő kiképzése közben néha kicsit leült a film, bár akadtak poénok egy kutya közreműködésével, mert hiába akarják folyamat szerűen elmesélni, hogy “ebből következik ez”, és rendesen építeni a karaktert, ha ez a nem sikerül jól és a fun rovására megy, a 129 perces játékidőt kihúzva. Olvasva a rendezővel, Matthew Vaughnnal készült interjút, még így is kivágtak sok mindent a filmből.
Valahol furcsa, hogy a legjobb Bond-film egy képregényből készült, és nem 007 a főszereplő jele benne. Míg a Craiges Bondok a régi időket folytatják, talán épp a saját “sznobizmusukba” fulladozva, csak megfejelve a Bourne pörgéssel, addig a Kingsman a teljes vérfrissítés, sok kockáztatással, 1-2 olyan meglepetéssel, hogy eldobom az agyam, meg egy sokkal emlékezetesebb akciójelenettel, mint akármelyik új Bond filmben volt mostanában.
A színészek… Hát nem tudom, Samuel L. Jackson a gonosz szerepében elment, de kicsit a bevált húzásait hozta, Michael Caine szintén olyasmi, mint általában, szóval az igazi meglepetés számomra mindenképp Colin Firth volt, aki nem csak az úriemberek, de az akciójelenetekben is lubickolt. És hát a főszereplő srác tökéletes keveréke a nagyképűségnek és a szerethetőségnek, Taron Egerton remek választásnak bizonyult.
Tehát február van, és ha a Kingsman általi blockbuster lécet átugorják az idén érkező társai, akkor 2015 újra a mozi éve lesz, mivel rohadt jól fogunk szórakozni. Még ilyet, és még több nem stúdió nyomás alatt készülő Matthew Vaughn-filmet, mert hiába volt jó a First Class, a Kingsman jobb nála. Komolyan, eddig 5 filmet rendezett, és a legrosszabb, ami nem ez, 7/10.
