Úgy tűnik tavaly az aranykor több rendezőt is foglalkoztatott. Talán Woody filmje sikerült a legrosszabbul közülük, bár még nem láttam mindet.
Annyira nem akarom lehúzni, a Tall Darknál jobb film, de a végén a szájbarágós magyarázat nélkül (a főszereplő elmondja a tanulságot..) talán mégis jobban működött volna. A rendezés tipikus kései Woody, de a színészek azért szinten tartják a jeleneteket.
A történet? Hát a főszereplő író szorong a mában, és nosztalgikusan gondol egy másik korszakra. Mázlija, hogy az éjszakai Párizs szó szerint visszakocsikázza őt oda. Ez rengeteg jó pillanatot szül, de valahogy mégsem működik 100%-osan. 6/10 és a kövek következnek, mert a kritikusok a témája és a rengeteg felidézett név miatt eszik kétpofára.