Azzal az örömhírrel kezdeném, hogy lehet, sikerült megtalálni Uwe Boll méltó utódját. Simon Hunter legalábbis ebből a filmből ítélve erősen a babérjaira kíván törni. Hozzáteszem, többé-kevésbé sikeresen is teszi.

A film eredetileg mozira lett tervezve, de nem jutott el odáig, úm. “staight to DVD” lett a sorsa. Hogy ennek a tipikusan ostoba párbeszédek, sztori vagy a sci-fi channelt is megszégyenítő effektek áradata volt az oka, azt nem tudom biztosan, de el tudnám képzelni. Mondom ezt én, aki azért simán falja a B-filmeket, és nem igazán tud fennakadni a rossz minőségű effekteken sem. Kezdjük a képre festett vérrel, ami úgy kilóg az egész környezetből, hogy öröm volt nézni, na jó, mégsem, de a gőzgépek által generált füst is megérne egy misét.

Mert igen, ahogy azt már human korábban mondta, ez bizony steampunk kategória, még a fegyverek is gőz alapon működtek. Sajnos nem igazán mentek bele a működésükbe, a hajókéba sem igazán, mindenesetre a világ, amiben a film játszódik, érdekes lehet, sajnos anno én kimaradtam ebből az RPG-ből, szóval nem ismertem.

Ebből a szempontból nem is tudom megmondani, hogy mennyire illik bele a film, de ezt majd gondolom, hamarosan megtudjuk a játék világának rajongóitól. A történetet szintén nem tudom, hogy kilóg-e annak történelméből, de remélhetőleg azért erre sikerült figyelniük. Bár ki tudja. Mindenesetre ők sem vitték túlzásba, én sem akarom, és igazából túl sok spoilert sem szeretnék elfecsegni, szóval elég legyen annyi, hogy adott egy gép, mely mutánsokat generál, tehát a gépnek halnia kell, csapat szervez és megindul. Nagyjából ennyi dióhéjban, az az egy baj van az egésszel, hogy igen nagy hangsúlyt fordítottak erre a szervezéses dologra, és elég keveset a lényeges részekre.

Mármint, gondolok itt arra, hogy adott egy alagút, ahova bemásznak emberkéink, holt hangulatos az egész, meg minden, és a sok üresjárat után az ember tényleg nagyon örül ennek, és hú, meg minden. Ekkor jelenetváltás és kimásznak a másik oldalon, hát khm, „ez itt a sok sípszó helye”.

I’m not paid to believe, I’m paid to fuck shit up.

Nos, jöjjön a rendezés, mert ha már rendezőnket Boll úr magasságába emeltem, nem ártana megmondanom, hogy miért is tettem. Egyszerűen ő jutott eszembe róla. Hatásvadász jelenetek, de úgy, hogy még a színészek is kivárták, mikor jöhet (majd meglátjátok), a lehető legrosszabbkor megszólaló hősies zene, igen, az előbbi idézet közben például, és a lehető legrosszabbkor a kameraváltás. Ez mind annyira „Bollos” dolog volt, hogy komolyan ránéztem film közben imdb-re, hogy jól emlékeztem-e a rendezőre.

Másik jellemző vonulat lehet, hogy pár jobb színészt húz magával. Ron Perlmant sose lássam rosszabb szerepben, Thomas Jane-nek még volt esélye feltörni, hát, a film után ez az esély inkább csak csökkent. Devon Aoki mondjuk mindig is szeretett fapofát vágni, tökéletesen hozta ezt a formáját. John Malkovich egy kisebb szerep erejéig ugrott be, de ahogy a szövegét mondta, tényleg az a mondat jutott eszembe, amit egy kommentezőtől olvastam nemrég, miszerint „ő sem érti, hogy került erre a forgatásra”, vagy valami hasonló volt, bocs, ha nem pontos, a lényeg, hogy tökéletesen ez ugrott be a játékáról.

Fuck mankind. Fuck the world… Fuck you.

Persze volt egy-két jelenet és beszólás, ami kifejezetten tetszett, szóval nem veszett fejsze nyele, de sajnos, köze nincs mindahhoz, amit én vártam majd’ egy éven keresztül. Én simán tudok szórakozni a legrosszabb filmeken is, és ezen is igyekeztem, de egyrészt mindig kizökkentettek ebből a rohadtul unalmas szövegelések, másrész a fenti Bollos dolgok miatt kellett megállítanom, mert egyszerűen meg kellett állítanom, sok volt. Azt hiszem, kiosztok rá egy 3/10-et, mert annyit azért talán megérdemel az a kb. fél óra, amit élveztem is a filmben.