Ez volt az az eset, amikor kiszáradt szájjal szédelegtem ki a moziból, belöktem egy zenét, szembecsapott az erős napfény, és azt írom most ide, hogy ez a film valami kicseszett jó. Igen, látom, hogy mit lehet lehúzni, hiszen a film kvázi stílust vált az utolsó 20 percben, azaz ott lehet nyomatni anegativitást, de ha egyszer előtte büntet, akkor annyira nem lehet lehúzni. És tulajdonképpen a kamerázást meg egy idegesítő effektet kivéve ott is büntet, de nagyon előre szaladtam.

A napunk haldoklik, a földet hó és jég borítja, ezért a tudósok kitalálnak valamit: újraindítjuk a napot. Megszületik az Ikarosz misszió, amit egy Manhattan méretű atomtöltettel szerelnek fel, hogy a robbanással lenyomják a ctrl+alt+del kombinációt. Az első akció kudarcba fullad, és mi itt kapcsolódunk be a történetbe, amikor az Ikarosz 2 már több hónapja úton van, és mindjárt odaér a naphoz (most tartok a film második percénél, nyugi). Na erre épül az egész film, csak hogy ezt is lássuk.

Ami miatt büntet, az pedig a látvány (és a zene). De most komolyan, aki ezt nem nagy-vásznon nézi, az őrült. Egész egyszerűen gyönyörű a nap, amint haldoklik. Persze a küldetés erősen döcög, így jó pár űr jelenet is akad, nagyjából elvileg stimmelnek is (ha elfogadjuk, hogy a jövőben van ilyen pajzs egy hajónak), hiszen elvileg szakértők bevonásával születtek.Btw, a film siteján dumálnak az űr dolgokról , mármint szakemberek. Meg jó pár ilyen hogy készült videó is akad (az alja felé, felül ha jól látom a színészesek vannak), nézzétek meg, szerintem érdekes.

Igazából többet elárulni a filmről már nem is szabad. A színészek egy kivételével teljesen jók, és hát a rendező mégis csak Danny Boyle, számomra itt is belenyúlt a tutiba.

Napfény értékelés

Azt hiszem részemről megy is neki a 8/10, teljesen kiszippantott a világból, annyira óriási volt minden, és annyira porszem az ember.