Mióta csak olvastam A rossz helyet, Dean R. Koontz az egyik kedvenc íróm lett. Azóta a könyvei nagy részét kiolvastam, és bár belefutottam közepesebb sztorikba is, általában tetszettek a művei; az utóbbi kategóriába tartoznak Odd Thomas kalandjai, kezdve A halottlátóval, amelyből ez a film készült.
Odd Thomas nem egy átlagos figura, ezt már a neve is sugallja, hiszen annyit tesz: fura. A könyvben ő meséli el a kalandjait, ezt a film is remekül visszaadja narrálás formájában. Az apró háttérinformációk, amiket amúgy általában elveszítünk a feldolgozásoknál, itt némileg így visszaköszönnek. Persze nem minden. Ahogy a holtakról sem tudunk meg annyit, mint a könyvből, pedig ők is főszereplők, tekintve, hogy Odd látja őket, és igyekszik segíteni nekik, hogy áttérhessenek a következő síkra.
Azonban nem csak halottakat lát, hanem rémisztő lényeket is, az úgynevezett bodachokat, amik nagyobb katasztrófák előtt jelennek meg. Innen tudja, hogy Pico Mundo, kedvenc városkája, ahol amúgy szakácsként éldegél, óriási nagy veszélyben van. Már csak azt kell kiderítenie, hogy miért.
Már egy ideje tudjuk, hogy Anton Yelchin lesz a főszereplő, az utóbbi két könyvnél én már eleve őt képzeltem el a szerepben, így elég gyorsan hozzá is szoktam a játékához, ami tetszett, no de már más szerepeivel is meggyőzött régebben. Aki nagyon jól el volt találva, az Gombafej, vagyis Bob Robertson, akit már a film eleje óta hajszol fura barátunk. Stormy és Viola sem lettek rosszak, Willem Dafoe pedig kisujjból kirázta a kisvárosi seriff szerepét, ez nem kihívás számára, de persze ettől még örültem, hogy láttam. További pozitívum lehet még a Múmia cameo, jó jelenet volt, kb. az egyetlen igazi szellemesdi.
Sajnos vannak negatívumok is, hiába bírom Patton Oswaltot, a könyv Ozzie-ja teljesen más, ráadásul alig volt valamit, ennél azért jóval több szerepe van ott. Ahogy Elvisnek is, aki a filmben puszta papírmasé, egy kartonfigura, semmi szellem, pedig a könyvben rengeteget szerepel. Nagyon sajnálom, mert tényleg remek pillanatok fűződnek hozzá, szívesen megnéztem volna közülük párat. Előre félek Sinatrától, már ha lesz folytatás; de sajnos, mivel nálunk előbb kiadták DVD-n, mint hogy kint moziba került volna, erre sok esélyt úgysem látok.
Stephen Sommers ugye a fentebb említett Múmiát rakta már az asztalra korábban, itt is hozta az elvárható szintet, izgalmas légkört teremtett, ahogy azt kell, és neki köszönhető a könyvhöz hű sztori is, hiszen a forgatókönyvet is ő írta. Mellesleg már alig várom tőle a When Worlds Collide-ot.
Az effekteken biztos kiakadnak majd azok, akik ki szoktak akadni az ilyesmin, én nem teszem, tény, láttam már jobbat, de kismilliószor rosszabbat is, sosem érdekelt, a látvány eléggé utolsó szempont nálam.
Azt kell, hogy mondjam, ez egy jól sikerült feldolgozás lett, ami valljuk be, a Koontz könyveknél igencsak ritka. A sztori javarészt jól vissza lett adva, és a hangulat is megmaradt a narrálásnak köszönhetően. Csak ez az Elvises dolog, ez zavar nagyon, nagy hiba. Gondolom, jogi mizériák okozzák a hiányát, mint általában. Voltak rajta kívül is hiányérzeteim, kojotok, Odd főnöke, és még jó néhány nem annyira lényegi dolog, talán majd kapunk egy rendezői változatot később, ki tudja? De most így csak 8/10-et tudok adni neki.