A magyar alcíme pedig az, hogy “a film amit 10 perccel előbb kellett volna befejezni”. Csak ezt senki nem mondja előre. És ezt nem azért mondom, mert “húú túlcsorduló érzelmek”, hanem mert az egész film alatt folyamatosan rendben levő, hihető érzelmi skálával szembemegy, annyira túlcsordul. És nem érdekel, hogy így lett teljes a keretes szerkezet. Ezen vég ellenére a film jó.

Mégpedig azért jó a Papírsárkányok, mert teljesen reálisnak érződik a dráma, vagy hogy mondjam. Tehát mindenki úgy cselekszik, ahogy emberek tényleg cselekednének azokban a helyzetekben. Életközeli. Néhol teljesen megható, és hát a főszereplő apjának nagyon jó színészt választottak, olyat aki a hátán elviszi az egész filmet. A neve mondjuk nekünk magyaroknak kicsit fura lehet, hiszen a Baba-ról nem egy felnőtt férfi jut eszünkbe esetleg. A fiát alakító Khalid Abdalla-ról sem mondhatok sok rosszat, mert bár többnyire idegesítő volt a szerepben, de hát ilyen nyámnyila alakot kellett megszemélyesítenie. Mellesleg Ryan Reynoldsra hasonlított az arca amikor bazinagy állszakállban kellett lennie. Fura volt.

A történet egy gyermekkori barátságról szól. Meg Afganisztán megszállásáról. Meg arról, hogy egy nővel elég kétszer beszélnünk és megmutatni a novellánkat, mert máris feleségül kérhetjük. Na jó, ezzel nem akartam viccelni, de európai beállítottságomnak fura volt. Mint ahogy még rengeteg más is a filmben, pont ezért is volt érdekes nézni. A film fele az orosz megszállás előtti gyönyörű Afganisztánban játszódik, ahol két gyerek furcsa barátságát mutatja be, hiszen az egyikük (Omar) a másik (Amir) szolgálója is egyben. Ennek ellenére jól megvannak, tűzbe mennének egymásért, de az idillt egy szörnyű esemény töri ketté.

Aztán jönnek az oroszok, és mielőtt, talán még fiatalon, tisztázhatnák az esetet, az egyik fiúnak menekülni is kell az országból az apjával együtt. Itt ugrik a történet az időben, a felnőtt Amirt látjuk, amint fogad egy telefonhívást, amiben régi barátjával kapcsolatban kap híreket, és vissza kell térnie a Tálibok uralta Afganisztánba, segíteni neki.

A filmet amúgy a Felforgatókönyvet és a Finding Neverlandot is jegyző Marc Foster rendezte. Ezúttal egy megagigabestseller volt a Kite Runner film alapja. Persze ha bárkit megkérdezel aki olvasta, az azt fogja mondani, hogy a könyv sokkal jobb, de igazából a film után nem éreztem vágyat rá, hogy ezt a történetet kicsit szebben és részletesebben újra kibontsam, egy könyvből összerakosgatva a darabokat.

Papírsárkányok értékelés

Igazából olyan egyszeri élmény szerintem. 6/10, de egyszer megnézve furcsa élménnyel ajándékozza meg a nézőt (tavaly mondjuk még 7/10 lett volna). Lehet csak én nem érzem a powert?

Még vagy úgy 2 hete láttam amúgy moziban, és ha már Palace Kossuth lett a kismoziból, akkor tényleg rendet tehetnének a kistermekben (a nagytermük meg a bejáratközeli terem az jó). Ki kell venni 2 sornyi széket, hiszen én még sosem voltam teltházas 4-es teremben, és a sorokat picit széthúzni. Merthogy nem vagyok 2 és fél méteres langaléta, mégsem fér el rendesen a lábam, ez pedig csökkenti ám a moziélményt.