Egy dolgot mindenképp érdemes megtenni a film előtt: elolvasni a baseball szabályait wikin. Kétszer. Nem azért, mert annyira kell érteni a játékot közben, hanem mert nem mutatnak szinte semmit, csak beszélnek róla. Ilyen szempontból az amerikaiak előnyben vannak, hiszen ha nem is szeretik szívből, de azért ismerik a játék szabályait esetleg.

Idén el vagyunk kényeztetve sportfilmekkel. A Warrior is ütött, a Moneyball pedig teljesen máshogy teszi ugyanazt. Megizzadtak a forgatókönyvírói, köztük Aaron Sorkin, hiszen a téma nem könnyen fogyasztható: arról szól a Moneyball, hogy kevés pénzből statisztikával győzi le a Billy Beane által managelt csapat a nagyokat. Ezzel felrúg minden tradíciót, és megváltoztatja a játékot.

Hogy lehet a statisztikát érdekessé tenni? Hát az emberi történetekkel. Azzal, hogy milyen nehéz leküzdeni egy évszázados hagyomány őrzőit, mennyire fél mindenki a változástól, egy elszúrt karrier mit jelent. Láthatjuk Billy Beane korai éveit, ezzel alátámasztják, hogy miért hajlandó jobban hinni a statisztika erejében, és behozott fiatal srác mennyit segít neki jobban megérteni ezt az oldalát a sportnak. Mindezt folyamatos bírálatok kereszttüzében, hiszen kívülre nem sok látszik, csak a csapat kezdeti sikertelensége, de elég játék után a számok győznek.

Nem egy tipikus underdog történetet kapunk, tele felemelő baseball pillanatokkal. A Pénzcsináló a legtöbb meccsből semmit sem mutat, ezzel rögtön le is tér a hasonló filmek által kitaposott útról. Csak azért emelem ki újra, mert véletlenül se várjon senki bevált recepteket.

Azt hiszem Sorkin ismét nagyot alkotott, még ha ezúttal nem is egyedül, hiszen co-writer Steven Zailliannel. Elmaradnak a pörgő dialógok, a gondolatolvasás szerűség, helyette csak az élet telepedik a párbeszédekbe. Nagyon erős ilyen szempontból a film, elkerüli a buktatók egy részét, amiről a rendező is sokat tehet. Külön érdekes, hogy a film közepe a legerősebb, méghozzá szándékosan, a téma így kívánta, ritkán érezni ilyet.

A színészekre sem lehet panaszkodni. Nem csak az, hogy Brad Pitt majdnem hibátlan, de Jonah Hillre sincs panasz, bár ő nem dobott akkorát. És akkor még nem is volt szó arról, hogy a kisebb szerepekben mi folyik, például Philip Seymour Hoffman mennyire jó “ellenfél” Pitt karakterének.

Pénzcsináló értékelés

Hatalmas filmélmény, de egyáltalán nem ajánlott mindenkinek, még úgy sem, hogy főleg a karakterekről szól. Érhető igazából a szabályok nélkül, nagyon egyben van, de az adhat egy plusz réteget. 8/10 simán. Pár apróság van negatívumnak, de nem érzem szükségét a kiemelésüknek.