Azt hittem, már teljesen elvesztettem a mesék élvezetét, de úgy tűnik csak a borzasztó mélységekbe süllyedő Pixar és hát a Disney Animáció az, ami teljesen félrement mostanában. Nyilván a Dreamworksnek is vannak mellényúlásai, de ez a cicakaland valami csodálatos lett, akármi is ihlette bizonyos részeit.
A történet tényleg annyi, hogy Puss elveszti az utolsó előtti életét, és elindul megkeresni a Földre hullt csillagot, hiszen az utolsó kívánsággal visszaszerezheti őket esetleg. Nyilván akadozva indul az útra, vicces és aranyos segítőtársa is akad, és még egy régi ismerősébe is belefut, hogy közösen hasítsanak végül. Na és a kívánságra nem csak Puss pályázik valójában.
Persze, mese, így nem a történet egyedisége lesz az ami leköti a nézőt, de még itt is el kell ismernem, hogy a Puss in Boots: The Last Wish milyen ügyesen tartotta a főbb szálait életben, hogy a végső összecsapásban kiteljesedjenek.
Ami viszont nagyon tetszett benne, hogy az egész egy rendes kalandfilm. Nem csak a kincs után való hajszában, hanem teljes egészében. Az üzenet, miszerint A (választott) Család, avagy a barátok és az élet élvezete a lényeg, persze nem tudom mennyire üt a fiatal nézőknek, de nekik is ott volt előtte a vicces és aranyos kalandozás. A felnőtt nézőknek meg egy kicsi plusz. Amolyan régi Pixart idézett a Dreamworks, átvették a stafétát.
Konkrétan ha már emlegetem a nagy ellenfelüket, akkor az animációra is ezt kell mondanom, hogy nem az a tipikus. Oké, a Spider-Verse miatt járhatott a zöld út a megvalósításra, de a picit rajzolt hatás, és a “12fps” akciójelenetek ütöttek megvalósításban. Egyszerűen jó volt nézni, úgy egyben volt az akció is.
Jól összetett mese, kiváló családi szórakozás. Annyira nem hoz újat, de egyszeri moziélménynek remek volt (még most hétvégén is sokan voltak rajta), bár gondolom tévében is működik.
