Ha már Utolsó cserkész meg ilyesmi, akkor újráztam a Tango és Cash-t ami ugye szintén a nosztalgia jótékony homályába burkolózott, mivel ki az a hülye aki megnézte agyonvágottan és talán újraszinkronizálva egyszer is az rtl-en. A filmben meg mégiscsak rambo egy b*zi és Kurt Russell osztja a témát, rengeteg beszólással. Olyan jó kis 80-as évek beli akcióhülyülés.

Egy mondatban összefoglalható a történet: Tango és Cash baromi sok gondot okoz egy elmebeteg bűnözőnek, ezért az rájuk ken egy gyilkosságot, de megszöknek a börtönből és lefülelik. Ennyi, mondtam én hogy 100-as szög.

Amúgy azt hiszem nem vagyok oda a kocsikért, így pont mint régen, úgy most is csak ásítoztam a nagy leszámolásnál. Olyan összecsapott volt az egész vége, de hát egy börtönből való szökés után már nincs sok dolog amit a történethez lehetett volna karcolni értelmesen. Azért a “nyomozás” során akadt még pár szórakoztató mozzanat, aztán jött a csoda golyóálló kocsi a gumi kerekeivel és ásít.

Ami durva, hogy Teri Hatcher jól is tudott kinézni régen. Kurt Russell meg szinte mindig jó, így már csak Stallonét kell elnéznünk a filmnek. Ezen kívül van itt minden, random cici a parkolóban, sok lövöldözés, vérengzés, macsóság, kacsa, Szökés, meg ilyenek. Meg persze rengeteg jó duma, az az ami miatt még mindig működik a film kivéve az utolsó 20 percet.

Oh, I’ve had enough of this. Too much television… can hurt your eyes.