Novemberben érkezik hozzájuk az év egyik legjobb feelgood filmje, a Boat That Rocked, de hogy rendesen átérhessen a tengeren, kénytelenek voltak átnevezni. Az a helyzet, hogy szoktam védeni az amerikaiakat, mert semmivel sem hülyébbek például a magyaroknál, csak a nagy számok alapján jobban kitűnik a “kevés” idióta, de hogy ilyen szájbarágósra átnevezték az vicc. És rendben, nálunk sem ugyanaz volt a cím, de itthon legalább angol-magyar, míg ott angol-angol.
Pár napja megnéztem végre a Rockhajót, amin a nem premierhét ellenére és elég sokan voltak, és azt kell mondanom, hogy bezárult a kör, a június az év vígjáték hónapja eddig. Bár más fajta humort képviseltek ezek a kalózrádiósok, mint a Hangover, de a maga nemében mindkettő kiemelkedő szórakoztatás, fantasztikus kikapcsolódás.
A történet az angliai kalózrádiózás aranykoráról szól, amikor is a popzene már létezett, de a BBC még nem játszotta éjjel–nappal, hiába volt az embereknek rá igénye. Hát ezen segítettek a kalózrádiók, mármint a kielégítésen. A filmben bemutatott csapat például egy hajóról sugározta az adást, nagyon lazán, meg polgárpukkasztón, meg hát szórakoztatóan. Igazából van itt cselekmény is, de erőteljesen háttérbe szorul, mert hát a Boat That Rocked egy hangulat-, vagyis feelgood-mozi. Személy szerint én szinte végig vigyorogtam.
Egyszerűen a szereplőgárdával úgy betaláltak, hogy onnan nehéz lett volna hibázni, és hát nem is tették. És nem csak azért nem hibáztak, mert hatalmas arcok a színészek (a jó értelemben), hanem mert azok is hatalmas arcok, akiket alakítanak. De ezt úgy kell elképzelni, hogy a legkisebb mellékszereplő is marhajól ki van dolgozva. Amúgy aki követi az angol sorozatokat, annak marhasok ismert arc lesz itt, például a 2/3-ad It Crowd, meg a Couplingből a csávó, meg még akiket én nem is ismertem fel sehonnan. Na meg persze a nagy nevek, mint Philip Seymour Hoffman, vagy Nick Frost, vagy Bill Nighy aki a leglazább volt mind közül, a maga kimért és udvarias módján. igazából még lehetne ide írni, de elég ennyi a felsorolásból hirtelen.
Azt találták el talán a legjobban, ahogy szinte mindig mutogatták a rádiókat hallgató átlagembereket, ahogy műsorvezetők egy-két beszólására reagáltak. Ez így leírva nem jön át, de minimum egy pontot adott a végértékelésemhez. Lássuk csak, az megvolt, hogy hangulatfilm, van benne minimális konfliktus, jó szereplők, ja igen, a zenéről kéne még valamit. Hát, a hatvanas évek apraja–nagyja benne van — sajnos itt el is térnek kicsit a film tényleges idejétől, mert a “jövőből” is szól pár dal—, de így minden szám ismerős volt, és annyiból hallhatunk részletet, hogy a soundtrack körülbelül 4 cd-s kéne legyen, ehelyett csak 2cd-s lett.
Hát igen, azt hiszem látszik, hogy bejött. Így egy 9/10 megy rá simán. Legrövidebben: van a filmben stílus, és ezzel odavág. Jó volt egy olyan korszakról látni filmet, amikor még számított a zene, ez a mixtapező lelkemnek egyszerűen bejött.
Midnight Mark: So, how ’bout it then?
Remélen nem Rockhajónak fogják fordítani (tudom, hogy az enyém is hülyeség) majd, de ez még nagyon a jövő szele. Szóval, amit mondani akartam, hogy úgy néz ki idővel csak metalálták azt a trailert, amit jól adja el a filmet. Az első so-so volt, a második már jobb, ez a harmadik bemutató pedig egyszerűen már remek.
Marhajó szerpelőgárda, fantasztikus úszásoktatás, fornikáció, F word a rádióban, rocknroll. Ilyesmik. Az előző trailer meg errefelé.
A Notting Hill, a 4 esküvő egy temetés és az Igazából szerelem alkotójától egy olyan vígjáték, ami tele van sztárral, és igazi kalózrádiósókról szól. Plusz úszni is megtanít. Nézzétek már ezt a The Boat That Rocked trailert!
-