Change one thing. Change everything.

Kevés film volt rám olyan hatással mint a legelső, 2004-es Pillangó hatás, mai napig dobogós nálam, ha a kedvenceim listájáról van szó. A traileren azért érződik eléggé, hogy egy másik kor gyermeke (az a mélyhangos narráció például egészen árulkodó), de basszus, mikor megszólal a Staind-től az “It’s been a while”…

Két dolgot mindenképp kiemelnék az előzetesből, ami szerintem eladja a filmet: az egyik az extrém képi világa a tükrözött képekkel és az “időutazást” okozta éles váltásokkal-villanásokkal (figyeld 1:40-nél ahogy Kayleigh – Amy Smart – átváltozik Evan – Ashton Kutcher – szavaira, zseniális). A másik pedig a filmben is visszaköszönő ütős egysorosok szerepeltetése: “You can’t change who people are without destroying who they were”, “You can’t play God“…

Persze ebből a 2 percből az is leszűrhető, hogy valószínűleg nem fog mindenkinek feküdni a film. Egy eléggé durva, emocionálisan megterhelő pszichológiai thriller, megspékelve egy kis időutazással és multiverzum elmélettel… szóval maradjunk annyiban, hogy nem feltétlenül a legjobb randifilm (trust me). Viszont szerintem egy méltatlanul alulértékelt alkotás (még a kritikusok is beismerték később, hogy túl keményen bántak vele Kutcher miatt), szóval ha ezzel a poszttal sikerült valakit rávennem, hogy megnézze, az nekem már óriási win.