Azt hiszem megadom a Pixarnak az utolsó esélyt majd a L’ecsóval, de miután az Arthur és a Villangók enyhén lehagyta a Pixar műveket, azután most itt van ez a Vigyázz kész szörf ami egész egyszerűen földbe döngölte nálam az összes Nemo után készült Pixar filmet. Köszönet Sony Pictures akármi, fel fogom kapni a fejem majd, amikor jön a következő animációs film azzal, hogy “a Surf’s up alkotóitól”.

Igen, lehetne belekötni az animáció minőségébe ennél a filmnél is, főleg néhány esés volt gáz “fizikájú”, de összességében az animáció rendben volt. Bámulatos hova fejlődtünk a Toy Story-tól a Szörny RT szőrös lényén át ide, hogy az összes pingvinnek szőre volt, a víz animációs szinten szintén remekelt ebben a túlszínezett világban.

Persze, én is húztam a számat, hogy Szörfölő pingvinek, de szerencsére nem volt igazam. A film arról szól, hogy az Antarktiszi lakhelyéből ki akar emelkedni az ott a szörfőrülete miatt lenézett pingvin. Hogy-hogynem bekerül egy szörfversenyre stb. Nem a történet a lényeg, hanem az elmesélése. Egyrészt fogtak egy enyhe Karate Kid sztorit, de a jó oldalon ragadták meg, aztán nyakon öntötték a dokumentarista hangulattal.

Ez utóbbi az ami miatt kiemelkedik most a többi közül. Hogy is mondtam, tudjátok, amikor interjúszerűen, visszaemlékezve beszélnek dolgokról a szereplők. “Z olyan volt” “Ez meg azt csináltam akkor”. És mindezt olyan apróságokkal, hogy belógó mikrofon (a fenti képen is), néha szereplővé tett forgatóstáb, akik a kamera mögött felnevetnek. Ilyesmi. Mondom, ez adta meg a szórakoztató pluszt, az utolsó cseppet a mosolyokba.

Azon kívül meg egy feelgood film. Persze arcba tolt mondanivalóval, de el tudtam neki nézni könnyedén, mert a vigyor az arcomon valahogy végig ott volt. Az aranyos kispingvinek interjúitól kezdve, a bolondos geeken át a pattogó főhösig mindenki mosolyt váltott ki. 7/10 a vége.