Két rajongó fogyasztói védelmező pert indított, mert az Universal megvezette őket a Yesterday trailerével, állításuk szerint a reklámanyagban hamisan volt ott a színésznő, csak a többi szereplő nem létező sztár powerét ellensúlyozták vele.
A forgatókönyvíró szerint a tesztvetítéseken rosszul szerepelt az Armas-hoz köthető flörtölő szál, mert amiatt a nézők számára nem érdemelte meg Lily James szerelmét a főszereplő. Bár a film készítői szerették a jeleneteket, de muszáj volt kivágniuk a film erejét növelendő.
A Yesterday film nem váltotta meg a világot, igazából nem is tűnt tényleges Danny Boyle filmnek, viszont már az előzetesében is volt egy jelenet, amiben Ana De Armast lenyűgözi a főszereplője. Csak aztán ezt kivágták. De meg lehet nézni egészében youtubeon is, ha a blu-rayt nem vettük volna meg.
Végre egy nagyszabású romantikus film, ami arról szól, hogy add fel az álmaid. Vagyis arról, hogy vedd észre, ami körülötted van. Vagyis bonyolultabb.
Érdekes amúgy a helyzet, mert ugye a felszínen arról szól a film, hogy az egyik este elmegy az áram 10 másodpercre, és utána senki nem emlékszik a The Beatles-re, és annak a popkultúrára tett hatására, csak a főhősünk, aki amúgy énekes. Mit tesz? Elkezdi előadni a dalaikat. Működnek manapság is? Milyen imposztornak lenni? És közben még van a szerelmi szál a gyerekkori jóbaráttal, aki menedzseli az ominózus éjszaka előtt a “karrierjét”.
És bevallom, hogy első körben a rendező felül ültem a filmnek: Danny Boyle. Na ő alig vehető észre a Yesterday-en. Konkrétan olyan érzés, mintha bárki ülhetett volna a direktor székében. Semmi nem volt Boyle lendületéből és látásmódjából. Ez rögtön ott kiszúrható, amikor az áramszünetet felvezetik a Day in the Life című dal kakofóniás részével, de utána nem csapják le a dal folytatásával, ami a Woke up, fell out of bed szöveggel még adta volna magát a tipikus Boyle tempónak. Például a nemrég félig újranéztem a Slumdog Millionare-t, és technikailag olyan erős az ereje, hogy azzal szemmel a Yesterday csalódás.
Viszont, és de, és a többi: a film írója Richard Curtis. Sokan a Love Actually miatt gondolhatnak rá, de Curtis írta az About Time-ot, amivel összepárosítva a Yesterday-t már más a képlet, és szerintem el is juthatunk oda, hogy mi is a témája. Kivételesen valamennyire spoileres leszek, de csak téma ügyileg, nem konkrét történéssel. Szóval a moziból kijőve csalódás volt a film, viszont ahogy gondolkoztam rajta, úgy húztam feljebb magamban.
Tudjátok, Danny Boyle filmje, amiben a világon csak egy ember tud a Beatlesről, és a dalaikat előadva világsztár lesz belőle. Itt az egyik dal “tőle”, lássuk hogy viszonyul az eredetihez.
A főszereplő énekes egy világméretű áramkimaradás közben elszenvedett balesete után arra ébred, hogy csak ő emlékszik a Beatles-re. Kész, ez a rövid tartalom és rendező Boyle már meg is vett, bevallom. Persze a bonyodalom onnan jön, hogy elkezdi előadni a Beatles dalait, és hatalmas sikereket ér el velük.
