Beyond Loch Ness

Eljött az új év, és eljött az első idei SFC film ideje is. Sajnos azt kell mondjam, nem a legjobban indítottak, pedig lett volna benne potenciál.

Nessy él és virul, a családmatinékkal ellentétben azonban ez a Nessy vérbeli őshüllő, a kaja a mindene, no meg a fészke, így nem csoda, ha miután birizgálják egy tojását, igencsak begorombul. James Murphy apja is, aki a Loch Ness-i szörnyet kereste, ezért végzi annak táplálékául.

Az incidens óta harminc év telt el, és időközben Nessy is lakást váltott, mégpedig a Felső tóhoz költözött egy Észak-Amerika-i kisvárosba, Ashburnbe. James is felcseperedik, és kriptozoológus (ismeretlen fajokkal foglalkozó állattantudós) válik belőle, az egész életét annak szentelte, hogy megtalálja a szörnyet és végezzen vele. Mivel a kisvárosban egyre nő a rejtélyes halálesetek száma, a helyi seriff és helyettese is beleegyezik, hogy Nessynek mennie kell, így megindul a vadászat.

Beyond Loch Ness promókép

A főszereplő kriptozoológust Brian Krause alakítja, aki a Bűbájos boszorkák Leója óta kicsit megkeményedett, mondjuk nem csoda, az apját, akit Paul McGillion (A Dog’s Breakfast, Stargate Atlantis) alakít, igen korán vesztette el, úgy nagyjából a film 2. percében. Mégis, néha már a komor megjelenése is humor tárgyát képezi, azonban a játékából lejön, hogy nagyon is komolyan gondolja. Don S. Davis (Stargate SG-1) a seriff helyetteseként megpróbál kellőképpen kisvárosi lenni, de néha ő is kicsit túljátssza a dolgot, erőltetettnek tűnik. A seriffet alakító Carrie Genzel (Flash Gordon) még egész jó volt, de alakításban itt inkább a fiatalabb korosztály győz, Niall Matter (Eureka, illetve pont pénteken láthattuk a Stargate Atlantisban, az egyik hadnagy szerepében) egész kellemesen játszott.

Szóval kicsit csalódtam a színészekben, pedig eléggé erősen Sci Fis gárda gyűlt össze, vártam is miatta már a filmet, a legnagyobb csalódás persze Paul McGillion iszonyat rövid alakítása volt, örültem volna, ha nagyobb a szerepe.

A rendezéssel nem volt gond, az effektek is megállták a helyüket, sőt, talán valamennyit fejlődött is az utóbbi időben ilyen téren.

Kicsit a Lake Placid nyomdokán halad a film, és ez mindenképpen pozitív dolog nálam, mégsem tudtam olyan jól szórakozni rajta, talán lehet, hogy főleg azért, mert vártam már, és rögtön az elején csalódtam, nem tudom, de emellett most nem is sikerült az íróknak, hogy a lerágott témát feldobják valamivel, mint oly sok más esetben, és kicsit túl komolyan is vette magát az egész film. Szóval ez egy közepes, az is felkerekítve, 5/10.

Undead or Alive

Ennek a filmnek kíváncsi leszek a magyar címére, az biztos. Tipikusan az a cím, ami kissé suta lenne simán csak lefordítva, Élve vagy élőholtan, holott angolul szerintem jól hangzik. Valamelyik kreatív elméjű emberke majd biztos megálmodik rá valami nézőcsalogatót, én most nem merek.

Undead or Alive poster A film, ahogy azt a címéből félig-meddig sejthető is, a vadnyugaton játszódik, amolyan western horror-komédia zombikkal megspékelve. Illetve zombinak látszó dolgokkal, tekintve, hogy itt a Fehér ember átkáról van szó, melyet még az indiánok akasztottak az őket lemészároló fehér emberek nyakába, hogy ne érezzék már annyira jól magukat ők se.

Szinte evidens, hogy a főszereplők közé kell egy férfi, akinek van valami köze a katonasághoz, ő lenne Elmer, akit James Denton személyesít meg, akit leginkább a Pretenderből ismerhetünk, ő volt Mr. Lyle. Elmer hozza a komolyabb felét a születő vadnyugati bandának, melynek humorosabb vonulatát képviseli Luke, azaz Chris Kattan, vagyis maga Corky Romano avagy a Diszkópatkányok Dougja. És persze, hogy a sztoriba kell egy indián is, ez esetben egy lány, Sue, aki pont Geronimo unokája, és feltett szándéka, hogy végezzen a nagyapját legyilkoló katonákkal. Őt alakítja Navi Rawat, egyenesen a Feastből (most puskáznom kellett, sajnos nem ismertem meg).

A rendező és forgatókönyvíró Glasgow Phillips, aki benne volt a South Park írógárdájában is 11 rész erejéig, kellemes vadnyugati környezetet teremtett, viszont sem neki, sem Kattannek nem sikerült elég poént vinnie a filmbe, hogy kellőképp paródikus legyen, sőt, néha kimondottan erőltetettnek tűnt. A zombis vérengzések is kicsit felemásak lettek, úgy érzem, nem sikerült eltalálniuk az egyensúlyt.

Szombat esti kikapcsolódásnak mindenesetre kiváló volt a film, de nem váltja meg a világot. Horrornak kevés volt, néha sikerült megmosolyogtatnia a poénos vonulatnak, így főleg ez képezi a szórakoztatási faktort, de korántsem volt az a fekveröhögős típus. Részemről egy közepesnél fél fokkal erősebb osztályzatot tudok neki adni, de ahhoz kevés, hogy felkerekítsem, így ez most egy 5/10 lett.

Pókhálóban (In The Spider’s Web)

Nyáron mutatta be a filmet a Sci Fi, szóval megint egy pótlásról lenne szó, és már úgyis rég írtam b-horrorról. Sajnos a legutóbbihoz hasonlóan ez sem sikerült a legjobban, elég vegyes érzések vannak bennem.

A dzsungel mélyén, egy kis faluban Medicine Man módjára éldegél egy orvos, csakhogy ő nem a rák ellenszerét keresi, inkább csak embereket vagdal fel titkon, hogy a fekete piacon eladhassa a szerveiket. Egy kisebb kalandozó csoport, mivel pókcsípés áldozata lett egyikük és a város messze esik, úgy dönt, hogy a faluban lévő orvos elláthatná a beteget. Az a hír járja, hogy a falutól nem messze található egy pókszentély is, és a kíváncsi természetű kalandozók úgy döntenek, megtekintik. Nagyjából tömören leírtam az egész filmet, mert a hosszabb lélegzetvételű felvezetés után a film voltaképpen egy jó kis menekülős kalandfilmmé válik, telis-tele mindenhol ott lévő pókokkal. Teszi mindezt sok-sok nyúlással, kaptafa témával, de vannak benne azért jobb ötletek is, az a pókháló-függőhíd igazán vicces volt.

A kissé őrült orvost Lance Henriksen formálja meg, és a játéka tényleg jó, csak kár, hogy nem valami jobb filmben látom viszont, esetleg egy negyedik (vagy ötödik? valahol elvesztettem a fonalat) sasquatchos horrorban, az is jobb lett volna, komolyan, már csak az érdekesebb témája miatt is. Mindenesetre sajnos az évek egyre inkább kezdenek nyomot hagyni rajta.

In The Spider's Web

A többi szereplő eddig főleg kisebb szerepekben, avagy sorozatokban szerepelt, többnyire említést sem érdemel a játékok, talán csak Mike Rogers volt az, akiét el is hittem, ő amúgy eddig főleg BBC-n futó sorozatokban fordult elő.

A rendező Terry Winsor eddig is nagyjából csak tévére rendezett, a 80-as években kezdte, ez a 11. filmje, szóval nem láthattunk tőle túl sok filmet 20 év alatt, és a régieket nem nagyon láttam, így nem tudom mihez hasonlítani, de itt eléggé unalmas képkockákat rakott a szemem elé, szóval lehetséges, nem is vagyok kíváncsi régebbi munkásságára.

Gary Dauberman, az író viszont valamivel más tészta, ez volt az első műve, és a kaptafa témát olyan környezetbe helyezte, ami ötletesebb valamivel, mint az eddigi szerveladós filmek raktárházai, vagy azok pincéi, szóval látok benne némi fantáziát, és valószínűleg megnézem tőle a BloodMonkey-t is valamikor a hetekben.

Igazából a filmnek voltak jobb pillanatai, és aki az Arachnophobiától irtózott, ezt kerülje el messzire, mert sokkal több pókot kapunk, egy barlangszerű labirintusban minden fordulóban ott lesnek ránk. De a második felének intenzívebb, főleg pókos részletei akkor sem tudták feledtetni velem az unalmas felvezetést, és a számomra korántsem érdekfeszítő főtémát. Sajnos ez nem ért el nálam többet, mint 3/10, és ezt is főleg Henriksen-fanságomnak köszönheti.

A denevérek mélyrepülnek (Bats: Human Harvest)

Tanakodtam magamban, hogy egyáltalán körmöljek-e erről a filmről, mert a Sci-fi legújabb nagyfilmje korántsem nyerte el a tetszésemet. Igazából az egyik legpocsékabb film volt, amit eddig a csatornán láttam, legalábbis akárhogy töröm a fejem, nem ugrik be most egy rosszabb sem, voltak gyengék, de ennyire egyiket sem tudnám lehúzni, azokban legalább akadt valami pozitívum is.

Egy csak és kizárólag címbeli “folytatásról” van szó, ha a munkacímet vesszük alapul (Bats 2.), mert a címszereplő denevérek szerepeltek anno a Lou Diamond Phillipses mókában, de ezen kívül nem találni egyetlen eseményszálat sem, aminek köze lenne hozzá.

Bats

A történet dióhéjban: katonákat küldenek egy szökött tudós után, aki egy csecsen földalatti erődítményben rejtőzködik, és denevérekkel kísérletezve tengeti napjait. A denevérekről nagyjából ennyit is, mert azon kívül, hogy néha-néha megjelennek és leszednek pár embert, eléggé háttérbe szorulnak mindig, hiszen a puskaropogásnak is szerepet kell kapnia. Így egy olcsó akciófilmet kapunk, és a kevés akció is inkább a béna féléből származik.

A színészek talán eddigi legrosszabb szerepüket hozzák, egyszerűen nincs közöttük semmilyen kémia, mintha pár külön forgató emberkét egy képre varázsoltak volna, néha komolyan ez fordult meg a fejemben. Hogy ennek a színészek az okai, vagy a közel 10 éve nem forgató rendező, Jamie Dixon, az a forgatókönyvből sajnos nem derül ki, de lehetséges, hogy együtt követték el.

Tomas Arana már feltűnt annyi filmben, hogy az ember tőle legalább elvárna egy minimális szintet, de azon kevés jelenetben is, ahol feltűnik, maximum csak bámul maga elé. A Witchbladeből átugrott David Chokachi mint főszereplő, inkább maradt volna a képregény-hősnő mellett, mert Pollyanna McIntosh, aki a szokásos eyecandy vonulatot hozná, még eléggé kezdő a szakmában. De kivétel nélkül, mind alulteljesítik még az én csekélyke elvárásaimat is.

Ez különösen megmutatkozik az egyik eligazításon, ahol a beszélgetés közben ugyebár a feszültséget a színészeknek kellene megadniuk (az író is ludas persze, mert neki kéne a szájukba adni a megfelelő szavakat, de véleményem szerint azokat sem mindegy, hogyan mondják ki), de annyira képtelenek rá, hogy a készítők zenével próbálják kompenzálni, és persze inkább idegesítővé téve a jelenetet, és nem feszültté, az ember nem tudja, most a zenére vagy a beszédre kellene figyelni, mert néha egymást nyomták el. Jó pár gyengébb filmben láttam már ilyet, és mindig is nagyon amatőrnek tartottam.

Akárhogy próbálok gondolkodni, egy pozitívum sem jut eszembe, a denevérek is csak színesítő eszközök, tetszés szerint cserélhetőek bármely más állatfajra, kinek mi a kedvence, sok vizet nem zavarnak. Szóval tényleg nem tudom, mire adhatnék még egy pontot, így ez egy tényleges 1/10 a részemről, hiába, ilyennek is kell lennie, másképp a jónak sem örülhetnénk annyira.

Tökéletes ragadozó (Alien Lockdown)

Valamikor másfél hónappal ezelőtt láttam a promóját, azóta próbálom elcsípni, és tegnap végre sikerült is. Sajnos semmit nem tudtam róla, hiszen mindenhol keverik az infókat a Cápaember című filmmel, pusztán a magyar cím tért el még a tv-újságban is tőle, gondolom, ezért is kaphatott 12-es karikát, mikor ráfért volna az a 18 is. Tegnap végre fény derült rá, mi is ez a film, és találó az alternatív címe is, PredatorMan, mivel a szörnyike amolyan skorpió-alien testbe költözött predator akar lenni benne. Sőt, a plakátját tekintve nagyonis az Alienre akar hajazni, még ha a sztoriban el is tér tőle picit. Egy 2004-es SCF muviról van szó, ami az AVP-vel egyidőben készült el, szóval így nem csodálom a predator-szerű fejet sem.

Pár ezer éve egy meteor zuhant kis bolygónkra, benne egy kővel, mely egy idegen faj dns-ét rejtette magában. Természetes, hogy jelenünkben a tökéletes katonát látják benne, és őrült, vagy csak folyamatosan megőrülni látszó tudósunk meg is teremti a címben említett teremtményünket, ami persze elszabadul, és lemészárolja a földalatti laboratórium lelkes munkatársait. Ekkor jön a képbe a kis kommandós alakulat, tisztogatási célzattal, magától értetődően mit sem sejtve, mi vár rájuk, és amolyan A bolygó neve halál stílusban nyomulnak be nagy fegyvereikkel az erődre emlékeztető katakombákba.

Aki látta annak idején a Hairt, valószínűleg tudja hova tenni tudósunkat is, hiszen az a John Savage játsza, akinek filmbeli nevét dübörögve üvöltötte anno az a tiszt, „Bukowsky, Bukowsky!” Persze azóta eltelt egy kevés év, és lehet, csak a köpenye miatt, de úgy tűnik, felszedett néhány kilót. Mindenesetre elég őrültnek tűnt, úgyhogy hozta a karaktert.
Egy ilyen projecthez program is kell, ezt fejlesztette ki James Marshall, aki a jelek szerint idáig motorozott Twin Peaksből, és még borotvát sem talált út közben.
Kisebb szerep erejéig beugrott még mindenki Jesse-je, Martin Kove is, ha már úgyis túljutott azokon a nehéz napokon a Főld nevű bolygón.
Hogy női szerepben se legyen hiány, a kicsit Lucy Liura emlékeztető Michelle Goh vezeti a kommandós alakulatot.

A filmet az a Tim Cox rendezte, akinek köszönhetjük a tavalyi Mammoth című filmet is, bár az ottani poénos vonulat itt elmarad, persze védelmére szólva ez a film nem az ő tollából származik. Helyette kapunk felesleges klisészerű beszélgetéseket, amik sajnos lerontják a film élvezeti értékét.

A film kicsit alienes, kicsit ragadozós, de az akciók feelingesek voltak, és a katakombák is jó kis klausztrofóbiás hangulatot kölcsönöztek neki többnyire. A sok átvezető szövegelés viszont felesleges volt, és inkább hangulatromboló. De egész jól szórakoztam, szóval kiérdemelt egy 6/10-et.

A fejnélküli lovas (Headless Horseman)

A Halloween már a elmúlt, és odakint jó pár adó azzal kedveskedett a horror rajongóinak, hogy maratonban egész nap tolta a műfajba tartozó filmeket. A sok tavalyi feszkós film közé a Sci-finek pedig befért két saját gyártású premier is, múlt héten a Something Beneath, tegnap este meg a címben említett alkotás.

A jó öreg horrorkari ezúttal azonban messze került otthonától, tekintve, hogy a film magasról legyint a legendára, a szó szoros értelmében. Ugyanúgy egy eldugott kis erdőbéli városban köt ki, csakhogy a nagy vizen túl, a kansasi Wormwoodban. De tekintve, hogy Halloween van, és már-már szokásává vált, itt is továbbgyűjti kedvenc áldozatai fejét, erre hivatottak azok a buliba igyekvő fiatalok, akik lévén késésben vannak, le akarták rövidíteni az utat. Fejetlen barátunk az évek során a lefejezések technikájának széles tárházát tette magáévá, így ugyanúgy kezeli a szekercét, mint akár egy kocsi csomagtartójának tetejét.

Headless Horseman

Hogy kiken alkalmazza a módszereit? Mondjuk Billy Aaron Brownon, aki már megjárta a Jeepers Creeperst, szembenézett egy kardfogúval is, de még mindig nem tanult. Vagy ott van Trish Coren, akire mondjuk rájár a rúd, nem ez az első Halloween, amikor rossz napja van, a rendezőnk egyszer már megkergette úgy 2 éve. Vagy ott van az állítólag kicsit Winona Ryderre hasonlító Rebecca Mozo is. Az eddig nem túl sok mindenben látott Elizabeth Prestel pedig visz a filmbe még egy kevés eyecandyt.

A rendező, Anthony C. Ferrante, lefogadom, hogy az Evil Deaden nőtt fel, nem csak a színekkel operál, hanem még egy jelenet is nagyon stílusosan volt megcsinálva, és alátámasztja mindezt a film végén az a pár másodperc is. De sajnos nem lehet mindenki Raimi, így maximum csak utánozza, vagy próbálja, és inkább kilóg a filmből a jelenet, így nem igazán tudtam értékelni. Pláne, hogy jó pár másik jelenete igencsak félresikerült, és különben is, unalmasak már a medvecsapdák. Persze, ez utóbbi valszeg inkább az író műve.

Volt egy-két jobb jelenet, és volt jó pár nagyon láma. A köztes helyeken időkitöltő rohangászást kapunk, melyek valahogy nem tudtak megfogni, nem éreztem a feszültséget. Talán a színészek hibája, talán a sztori volt elcsépelt, nem tudom, hol volt pontosan a bibi, de az biztos, hogy nem volt az igazi. Egy közepes filmet kaptam, halloweeni durranáshoz ennél jóval több kell, 5/10, és ezt az értéket még felfelé is kerekítettem.

Pterodactyl

Rendben, nem mai darab, de eddig valahogy kimaradt. Hát bizony, kár lett volna végképp kihagyni, mert ez egy igen jól sikerült SFC muvi volt.

Gondolom, a címből azért le lehet vonni pár következtetést, miről is szól a film, de ha valaki nem hallott még ezekről a szárnyas őslényekről, azoknak segítek, a Jurassic Parkból szabadultak el, annak is a harmadik részében láthattuk őket. Persze csak képletesen, mert itt nem génkísérletekről van szó, szimplán csak előhozta egy földrengés a rég esedékes tojásaikat az egyik igen meleg török éghajlaton tátongó vulkán belsejében.

Pterodactyl

Mindezt persze teszik pont akkor, mikor két kisebb csapat is épp a környéken tartózkodik. Az egyik csapat inkább a kutatás miatt érkezik, vezetőjük éppen romokban heverő karrierjét próbálja összeragasztani, remélve, hogy a vulkán belsejében elegendő fosszíliát talál a publikáláshoz, mielőtt még elveszti a támogatást. A másik csapat már valamivel komolyabb, egy terroristát hajkurászó, tökéletesen titkos küldetésen lévő kisebb katonai alakulatról van szó.

A két csapat persze, hogy összetalálkozik, és tekintve a helyzetet, igen nagy valószínűséggel igyekszik elhagyni a helyet. Kinek sikerül, kinek nem, ennyit azt hiszem, nyugodtan elárulhatok.

A tudományos expedíció akár hightech is lehetne, ha azt vesszük, hogy maga Rollie Tyler vezeti, azaz az őt játszó Cameron Daddo, akin bizony kemény nyomokat hagyott az F/X című sori óta eltelt 10 év. Mindenesetre karakteresebb lett, az egyszer biztos. Kis csapatában kapott helyet a támogatója szeme fénye, a kissé nehéz eset Mircea Monroe, aki kicsit jobban festett a Drive-ban vöröses-barna hajjal, mint itt szőkén, még akkor is, ha ez elvileg az eredeti, bár ki tudja. Ugyancsak velük utazik Amy Sloan, aki miután leoltotta Nietzschet az új jégkorszak kezdetén, úgy döntött, megnézi, milyen lények is éltek a régi előtt.

A katonai berkekben nem mást találunk, mint Cooliot, aki nincs túl énekes kedvében, de korántsem néztem úgy le a vászonról, mint a legtöbb színésszé avanzsált, avagy arra a szintre ereszkedett rappert, talán még tűzoltó múltjából megmaradt benne egy kis tartás. Hogy adjanak egy kis eyecandy vonulatot a seregnek is, Jessica Ferrarone vörös hajzuhatagát csodálhatjuk meg, lehet utoljára, mivel a film óta letűnt a színészek közül, pedig milyen nagy szó lehetett neki előtte az a Collateral, gondolom, mint Joeynak Pacino dublőrnek lenni.

A filmet az a Mark L. Lester rendezte és producerálta, aki anno a Kommandót és a Tűzgyújtót is leforgatta. Mindenesetre a filmben igen nagy mennyiségű SFC színvonalat hozó effekt látható, sokkal több, mint bármiben, amit eddig láttam, gondolom, az miatta van a dolog, ha akció van, legyen is akció címszóval.

Az effektek egy dolog, de ebben a filmben öröm volt nézni, ahogy az emberek szanaszét repkednek, persze annyi felé nem tudnak, ahány hajszálunk van, mert a végtagok száma ezt nem engedi, de akkor is kapott a film jó pár olyan jelenetet, melyeknek akár humoros voltát is megirigyelhetné pár másik horrornak kikiáltott film, és mindezt a szokásos korlátok közé szorított effekteken belül valósította meg.

Szóval ezt a szórakozást kár lett volna kihagyni, mert egyetlen percét sem untam, tényleg pörgős kis film volt, a szereplők is egész jó karaktereket hoztak, mivel egész számot kéne írnom, így felfelé kerekítek, 9/10.

← Vissza a jelenbe -

Kategória archívum: B-Movie Bazár

Beyond Loch Ness

Undead or Alive

Pókhálóban (In The Spider’s Web)

A denevérek mélyrepülnek (Bats: Human Harvest)

Tökéletes ragadozó (Alien Lockdown)

A fejnélküli lovas (Headless Horseman)

Pterodactyl

Hirdetés