Lehet még új életet lehelni egy 6 filmes franchise-ba? Nem! Lehet jó Transformers filmet csinálni? Igen. Ez a két válasz tökéletesen illik a Transformers spin-offjára, prequeljére, ami mindenki kedvenc sárga bogárhátújára épül.
A történet a Bayhem darabok előtt játszódik, a 80-as években, amikor Bumblebee bázist létesíteni érkezik a Földre a Cybertronról menekülő autobotok számára, de megsérül, és ezt elfelejti. De nyilván a lázadást leverésén dolgozó álcáknak nincs ilyen nehezítés, akik pedig Optimust keresve érkeznek a bolygónkra.
Innen két felé szakadtam nézőként: hiszen a főszereplő fiatal lány talál egy emlékezetkieséses földönkívüli kocsi-lényt, és megismerkedik vele, az egy fasza családi kalandfilm volt. Kicsit Iron Giant, kicsit ET, kicsit más, nem is ez a lényeg, hanem az iskolai cikizéses szálon kívül tök jól működött. Iszonyat jókat lehetett mosolyogni ezen vonal játékosságán, érzelmi töltetén. Hogy is mondjam.. cuki volt.
És itt még el is fértek az álcák is. Valahogy sikerült a Transformers fiatalos történetének szellemiségét megidézni a konfliktusokkal. Átjött a “12 éves gyerek játszik”-szerűség, ami Bayhamnek nem igazán ment, főleg a vége felé. Nem bonyolult, a tétek homályosak, pár fordulat sakkbábúmozgatós, viszont érezni mögötte, hogy ez nem véletlenül van így. Többnyire.
Ami problémásabb, hogy a Bumblebee az csak soft-reboot. Ez azt jelenti, hogy igyekeztek a már látottakhoz csatolni, feléleszteni vele a franchise-t, és ez ássa kicsit alá az egészet. Nem olyan szempontból, hogy valami nem stimmel a Transformers 1-5 fényében, hanem ahogy ezekhez a filmekhez próbálják simítani a látottakat. Viszont ez csak kínos kérdéseket szül, főleg a filmről kifelé menet.
Viszont a többi működik, és van szíve a műnek, így valahogy mégis a pozitív irányba billen az a mérleg. Ezen a látvány is segít. Tényleg bírom Bay-t, a minap ment a Szikla a tévében és úristen mennyire tudott az öreg régen, de amit a Transformersben művelt a sok közelivel, az szerintem borzasztó volt. Itt viszont már onnan kezdhető az éltetés, hogy a robotok könnyen megkülönböztethetőek, így a harcuk is ezerszer követőbb. Hogy a jelenetek geometriájáról ne is beszéljünk. Nyugi, nem matekóra jön, csak így szokták röviden leírni, amikor a néző pontosan tudja ki hol helyezkedik el a térben a jelenet közben. Bay ugye a káosz felé hajlott (pedig régen…), viszont Travis Knight a tisztább kidolgozást preferálta.
Érdekes amúgy a kettévált nézősereg abból a szempontból is, hogy “minek kellenek az emberek egy Transformers filmbe” is elhangzik, míg szerintem a Bumblebee szíve és lelke az volt, ahogy Hailee Steinfeld és a robot barátkozott, robogott a konfliktus meg a változás felé. Elismerem, hogy egy jó Cybertronos, robotháborús filmből is ki lehetne hozni valamit talán, de ez egy másik történet, és pont a két faj közötti dinamika működött, a How To Train Your Dragonra hasonlító rész.
Valahogy tök jó pozitívan kijönni egy Transformers filmről. Ha kicsit merészebbek, és elszakadnak Bay filmjeitől teljesen, kidobnak mindent, ami a franchise miatt kell, és a “fiatal felnőtt meg a robotja” vonalon rendbe tesznek pár dolgot, akkor még kúszhatott volna feljebb is a film, de azért így is messze volt a csalódástól.
