Talán az Neill Blomkamp új filmjének a legnagyobb baja, hogy az ember látja benne a lehetőséget valami jobbra, de sajnos senki nem fegyelmezi meg író-rendezőjét, hogy ezt ki is csiszolja a Chappieből.

A történet annyi lenne, hogy egy programozó egy rendőrségi robotba ülteti a világ első mesterséges intelligenciáját, az extra, hogy azt bűnözők nevelik fel, akiket kedvelnünk is kéne, ha a jeleneteiket elnézzük a film közepétől. Meg feltűnik egy őrült, pusztítás imádó ellenséges robottervező, akinek más tervei és ambíciói vannak.

Rengeteg jó ötlet van a filmben. Ezt minden hibája ellenére el kell ismernem. Nyilván ez az egyik probléma is, hiszen a forgatókönyvön dolgozó Neill Blomkamp és Terri Tatchell páros nem sokat dobott el belőlük. Így lesz igazi hullámvasút a film, zseniális pillanatokból átvált borzasztó gagyikba, miközben döcög a sztorija. De hát persze, hogy nem lesz benne igazi folyamatosság, ha csak ötletek sorbafűzéséről van szó, nem igazi történetről.

Tényleg ez fáj a legjobban, hogy a rendező eldobja a sok filmben bejáratott “tévéből, internetről tanul a gyerek” koncepciót, inkább tapasztalás útján kénytelen felnőni az AI, a sok jó és rossz behatás között, de erre nem működik a színészek és a borzasztó logikátlan ugrások között. Komolyan van olyan jelenet, aminél a fejemet fogtam, annyira illogikus amit a szereplők tesznek, de muszáj úgy cselekedniük, csak hogy a történet legalább erővel haladjon előrefelé. Aztán megint elértünk egy jó ötlethez, és ismét látszik a filmben levő kiaknázatlan lehetőség.

Mindemellett az 49 millióból megalkotott látvány lenyűgöző. Nem csak a két akciójelenet, hanem a robot végig. Emberi, folyamatos, kopott, mindenből süt a használtság, végig realistának érződik. Az apróságokban továbbra is ott van Blomkamp. Ahogy a lepukkant város szinte szépnek látszódik a mocsok alatt az leírhatatlan.

A film főszereplője fantasztikus, a robot tényleg él Sharlto Copley hangjával és mozdulataival. Talán Hugh Jackman gonosza még jó, nem meglepő, hiszen neki ez a szakmája, de a bipoláris forgatókönyvet senki sem képes megmenteni, főleg nem a Die Antwoord. Yo-Landi még csak-csak elmegy a szerető anyának, de amit Ninja színészkedett, az szinte fájt. És mindezt úgy, hogy eredeti hanggal néztem, de szerintem a szinkron sem lehet rosszabb, akármit is hallok róla.

Sorolom itt a jó dolgokat, egyáltalán nem ez a legrosszabb sci-fi amit idén látni fogunk, és voltak jelenetek amik teljesen elkaptak, például amikor magára marad Chappie, de egyszerűen rossz a végeredmény. Nem lehet szépíteni.

utóirat: úristen egy jó forgatókönyvből Blomkamp megrendezte volna azt a Robocop rebootot, ami talán felért volna az eredetivel. Ebben már biztos vagyok, hiszen az ember-robot hibrid dilemmával nem lett volna baja, gonosz kapitalizmus helló, a lepusztult Detroit pedig ennek a filmnek a fényképészével üthetett volna, hogy az Ed 209-ről be is beszéljek.