Basszus, Tarantino megcsinálta ismét: Az Inglorious Basterds után megint egy olyan moziélményt hozott, amire csak ő képes. Na jó, ezúttal egy kicsit rezgett a léc az előző munkájához, vagy a Jackie Brownhoz képest, de majdnem 3 óra úgy elrepül, mintha 80 percről lenne szó.
A történet röviden annyi, hogy egy bizonyos Dr. King Schultz fejvadászkodik a vadnyugaton, de a legutolsó megbízásához kénytelen egy színesbőrű segédet keríteni, mivel csak ő ismeri fel a levadászókat, hiszen azok durván megkorbácsolták régebben. Így kerül a képbe Django. A feladat közben összebarátkoznak, ezért amikor a volt rabszolga elárulja, hogy a legfőbb célja a felesége, Broomhilda (a név nem véletlen, tekintve a cselekményt) kiszabadítása, akkor a német elhatározza: segít neki.
Így bomlik amúgy ketté a film, az első felében fejvadászként tevékenykedik a páros, a második részében pedig megpróbálják csellel kiszabadítani a nőt. Mindkét résznek szerepe van, és áldhatjuk a visszafogottságukat, Tarantino halál nyugodtan meri kibontani ezeket. Egy-másfél órán keresztül építgeti Django és Schultz karakterét. Az egyik noname senki rabszolgából egy tartással és erővel rendelkező ember lesz, mosolyt csalva fajtársai arcára. A másik pedig hiába gyilkol embereket nyugodtan, bár indokkal, mégis kikezdi a rabszolgaság, a rabszolgatartó emberek kegyetlensége. Zseniális, ahogy Európából kiszakadva rácsodálkozik a rasszizmusra. Míg ő társként kezeli a frissen felszabadított Django-t, addig a többség csak nézi a párosukat, hogy “nigger lovon?”.
A Django Uncained kezdő órájában még rengeteg a humor. Érdekes, hogy itt még minden karakter viszonylag komoly, míg a film második felében az erőszak lesz komoly, miközben DiCaprio lobickol egy over the top szerepben. El is értem a színészekig. Azt kell mondanom, hogy Christoph Waltz és Tarantino egymásra találása fantasztikus dolog. A Basterdsben hatalmasat alakító színész ezúttal is a legjobb szerepet kapta, és úristen de jól bírt vele. A másik, hogy Jamie Foxx szinte az élete alakítását hozza, mindenféle színpadiasság nélkül. Nagyon bejött, hogy nem túlzott el semmit, nincs olyan “na ide nézz” jelenete, de közben jó párszor ott van az egész a tekintetében. Közben DiCaprio ennek pont az ellentetje, de neki ezt kellett tenni. Tele szenvedéllyel és színpadiassággal alakítja a gonosz földesurat, akit csak az indulatai és a felsőbbrendűsége irányít. A legjobb húzás, hogy nem is ő a főgonosz, ezért is fontos karikatúra, elkényeztetett mivolta, hiszen A legnagyobb meglepetés talán Samuel L. Jackson volt számomra. Többnyire elvan a szórakoztató minimumot hozva az öreg, de itt olyan főgenyát alakít, tényleg színészkedik (!), hogy beleborzongsz.
És mindezt 2012-be teleportált spagetti western köntösben. Mammut a film után: “francért nem jön több western”. Nem tisztelgés a stílus előtt, hanem pár kikacsintással (the D is silent) egy komoly darab amit kapunk. Van kirobbanó erőszak, felvillanó flashbackben Django múltja, a végén a Waltz flashback. És ezek még csak a könnyen észrevehető dolgok, hiszen nem véletlenül jár Django a lovával ilyen trükköket, akkor is ha keveseknek esik le.
Bevallom, hogy itt Európában nekünk sem olyan vérre menő a film szerintem. Legalábbis a rasszizmus része biztos nem úgy érintett, mint ahol az örökség része, vagy hogy mondta Spike Lee, aki előre leszólta a Djangot a sok niggerezés miatt. Az nem zavarta, hogy kb. egyetlen normális fehér ember van benne, az összes többi rosszként van ábrázolva.
A film, ami majdnem 3 órás, és mégis úgy hiányoznak belőle dolgok, hogy örömmel vennéd a játékidejéhez adásukat. Mindenféle elemzés és előtudás nélkül, csak érzésre feltűnik ez a részlet, elég csak a Don Johnson szálra gondolni. Amúgy pedig a legjobb westernfilm az utóbbi évben, bár ez nem túl nehéz feladat. Tarantino nem a megszokott vágójával, de ismét egy jó ritmusú, kellően összetett és reflexív, nagyszabású filmet hozott nekünk.
Akit érdekel, az eredeti forgatókönyvet itt olvashatja.
Ami még érdekes apróság, hogy a koponyás jelenetnél DiCaprio tényleg megvágta a kezét, de nem lett szívbajos, folytatta. Őrült ez az ember, és pont ezért imádom. Teljes szívével a szerepben van, és ez látszik is, átjött ott is.
ui: a kommentek spoileresek, vigyázzatok
