Kezdem azt érezni, hogy a kreatív elméknek kell az anyagi határ is. Avagy Neill Blomkamp harmadennyi pénzből jobb filmet csinált anno a District 9-nal, mint amit most kaptunk.

Bár az is lehet, hogy a D9 után kinyíltak a pénztárcák, főleg a sci-fi évére gyúrva, fél évvel később pedig rájöttek, hogy 115 milliót adtak ennek a rendezőnek, ideje beleszólni a filmbe, hiszen a pénznek vissza kell jönni. Ez annyira nem jött be, az Elysium 30 millióval nyitott kinn. Nem olyan rossz ez egy R besorolású mozinak, de kevesebb, mint a nulla sztár poweres D9 első hétvégéje. Pénzüknél lesznek, de nem erre számítottak ilyen befektetéssel.

A történet amúgy elég egyszerű. Mondjuk nem teljesen az lett, hogy meg kell menteni a kislányt, van nagyobb ügy is. Úgy tűnik elkerülhetetlen, hogy a District 9-hoz hasonlítsuk, hiszen itt is hasonló a téma, csak most másképp ragadja meg a bevándorlás-szegénység problémáját. A gazdagok egy űrállomáson élnek, ahol mindenük megvan, és minden betegséget meg tudnak gyógyítani, a szegények pedig a túlnépesedett Földön tengődnek, borzasztó egészségügyben, alig létező szar munkahelyekkel. Hatalmas a bűnözés meg minden.

Azt mindenképp el kell ismernem már az elején, hogy Blomkamp zseniálisan tud világot építeni. Mindennek van helye: az összes technikai cuccnak, szereplőnek, tele van élettel az Elysium. Emellett úgy tűnik, hogy az exoskeleton kicsit most új trend, hiszen Cruise is hasonló hacukában fogja ropni.

Forgatókönyvileg nincs akkora baj, bár itt is alap karaktersémákkal dolgoznak, de minden szereplő személyes drámája meg van alapozva kellően, és nem csak klisés mondatokat kiáltanak ki az űrkompból, ez alól talán Jodie Foster a kivétel. Kicsit kimért a film, ez nekem elvett az élményből, néhol szinte látni, hogy x-y jelenet mit alapoz meg előre, de mindre szükség van. Sajnos a fő üzenet eléggé leegyszerűsítve kerül elénk, hiszen minden rossz helyzetben levő színes bőrű, míg a fehér jóléti országok éles határral elkülönülnek tőlük.

A látvány viszont, basszus… Nem csoda, hogy szinte tökéletes, hiszen már alig 40 millióból is csodát alkotott Blomkamp, de amit itt művelnek, hát beszarás. Az összes robot, az összes akciójelenet (amiket nem is vitt túlzásba), maga az Elysium űrállomás, hihetetlen minőség. Szinte sajnáltam, hogy ennyit foglalkoztak a karakterépítéssel, mert még egy robot-Damon harcot megnéztem volna.

Azért tényleg becsúszott a fókuszcsoportozás ide is, és valahol többet vártam a filmtől, de még így is elég szórakoztató lett.