Az Exraction első része a világjárvány legelején érkezett, amikor nagyon ki voltunk éhezve minden újra, hiszen épp szembesültünk azzal, hogy jó sokáig zárva lesznek a mozik, és a nagy stúdiók még nem döntötték el mit kezdenek a már készen levő blockbustereikkel.
Ebbe az időszakba tette be a Netflix a korábban kaszkadőr Sam Hargrave akciófilmjét, amiben Chris Hemsworth pakolt, és talán pont emiatt is emlékeztünk rá jó szívvel. Az első rész olyannak érződött, mintha le akarták volna zárni, hiszen a végén levő akciót semmiképp sem élhette túl a főszereplő, de aztán gyorsan ráébredtek a franchise potenciálra, amit most ért be.
A történet ismét Russo tesók nevéhez köthető, avagy teljesen nulla, akár egy AI is írhatta volna, de itt a körítésben ez valahogy elbújik. Mint a régi keménycsávós zsánerfilmek, egyik sem nagy megfejtés, amire most is emlékszünk, az szinte mind a kidolgozásában volt erős. Itt is, Rake valahogy túlélte az akciót az első részben, és a depressziós lábadozásából az hozza ki, hogy tulajdonképpen a volt felesége fogadja fel, akivel jó sok közös “bőröndjük” van, hogy menekítse ki a húgát egy bűnbanda börtönbe került tagjának keze alól, aki az asszonyt is vitte magával a rácsok mögé. Nyilván a kimenekítésbe bökkenők csúsznak és nagyobb harcba eszkalálódik a konfliktus.
Nem is akarnék sokat lovagolni a forgatókönyvön, szerintem ez bizonyítja, hogy bármi ami a Russo tesók “keze alatt” lett jó, az nem rajtuk múlt, ők maguk legfeljebb producernek lehetnének jók, hiszen épp nézhettük a Citadelt, ami katasztrófa, vagy a Gray Mant, ami nem erős, közben meg itt a volt kaszkadőr rendező összehozza nekik a fogyaszthatót az odafigyelésével.
Az Extraction folytatása abban erős, amiben az első rész is az volt, hogy az akciókba nagyjából mindent beleadtak. Láthatóan ezek Hargrave erőssége, nem pedig a drámai jelenetek rendezése, hiszen ott a borzasztó mondatok siralmasan vannak előadva. De nem ez a lényeg. Abszolút nem az agykikapcsolás mellett beszélek, inkább csak…, jó nézni az lövöldözést és verekedést, látszik, hogy mennyi mindent terepen csináltak, tényleg kaszkadőrökkel és a többi. Nyilván ez nem mindenkit köt le magában, de nekem elég volt.
Az egyetlen szívfájdalmam, az a folyamatos downgrade az akciókban. Konkrétan az első, a börtönből menekítés egy vágatlan hatású jelenet (amit 4 hónap alatt forgattak), és iszonyat erős, működik végig. Ellenben a második ehhez képest bár hatalmas teljesítmény és nagyvárosi lövöldözés, de mégis valahogy gyengébb. A finálé pedig konkrétan a legbénább harc, bár lehet csak nem tudták újra ügyesen elvinni a két szembenállót egy rendes leszámoláshoz.
Túl magasan kezdett a film, a forgatókönyve sem erős, és sajnos a végére teljesen elfogyott a lendület. De a folytatást már most felépítették, most nem csak ködösen egy vége főcím jelenetben, hanem “mehet a következő küldetés”. És hát persze, simán jöhet nekem is, csinálják!
