Miképp lehet olyan sportikonokról, a teniszcsillag Williams testvérekről filmet csinálni, akik végigtaroltak mindent a profi karrierjük alatt, és kik láthatóan többnyire szerették is egymást? Elő kell venni a gyerekkorukat!
Érdekes, hogy a King Richard úgy a legtipikusabb életrajzi film, hogy valójában az alapötlet mögötte teljesen meglepő. Egyáltalán nem Serena és Venus Williamsre koncentrál, hanem az apjukra, aki az edzőjük volt, és teljesen felrúgta az utat, amivel valójában a profi tenisz világába lehet jutni.
Mindeközben viszont a tipikus lépcsőfokok vannak, a nehéz környékről származás, az elutasító edzők és támogatók, a tűzhöz közel kerülés nehézsége. Láthatjuk miképp szereznek először rendes edzőt a lányoknak, miképp vesznek részt ifjúsági versenyeken, milyen nehézségekbe ütköznek eközben. Mondom, bejáratott panelek, pedig a fókusz mintha más helyen lenne.
Az előbbiek miatt érzem úgy, hogy valójában kisiklott a film. Persze szívmelengető nézni, engem is elkapott, és van egy remek lendülete, ami simán lekötött a végéig. Viszont mindezek mellett valahogy semmi sem érződik a filmben igaznak és megérdemeltnek, vagy hogy mondjam, rózsaszín a szemüveg. Nem jönnek át a tétek, de még az sem, hogy Richard miért is rántotta ki a lányokat a megszokott tenisz pályáról, mit “újított”. Nyilván értem, hogy látta az ifjúsági versenyeken amint a többi teniszsztárt nevelő szülő kiégeti a gyermekét, és ennek milyen hatása van az ezen az úton haladó fiatal lányokra. Mindehhez hozzájárult a nehéz környék ahol a Williams család felnőtt, azt akarta rendes gyerekkoruk és esetleg oktatásuk legyen amire visszaeshetnek ha baj van, de nem éreztem ezt nézőként. 10-20 perceket áldoznak tévéinterjúkra, amit Richard ad, csak hogy valamennyire átjöjjön mennyire súlyos az a tény, miszerint nem voltak ifjúsági versenyeken a lányok, bár ez valamennyire érinti felszínesen azt is, hogy maga Richard milyen nárcisztikus lehetett, de csak 1-2* van megemlítve ahogy magának követelte a figyelmet.
A film egyszerűen nem kritikus a főszereplővel, felszínesen érinti Richard tényleg kérdéses pontjait, a sok korábbi gyerekét, vagy hogy a lányok születése előtt készített sztárcsináló terve, ami mögött lehet igazi szeretet volt, micsoda nyomást helyezett rájuk. Ott van az esetleges dráma, de akkor nem lenne elég feelgood a King Richard? Végtére is a Williams lányok végül áldásukat adták a filmre, happy end az életben a történet vége, ha nagyon haragudnának esetleg az apjukra, akkor nem fogadták volna el a kvázi felmentését, csak így meg mint film… nem erős a hatású, ellenben kellemes szórakozás nagyon szép nosztalgikus módon elkészítve.
Ami szerintem tényleg rossz húzás volt viszont, az mindenképp a cím. Láttam már hasonló poénkodást, és egyet is értek vele: a King Richard-ról valami új Shakespeare adaptáció ugrik be, amihez nyilván köze sincs. Oké, Will Smith egy King Oscart akart behúzni vele, majd meglátjuk jelölésig eljut-e vele. Az biztos, hogy bedobta mindenét a szerepbe, a legtöbb színészkedés megvolt. Igen, csak őt emelem ki, nyilván remek a casting minden szinten, de egyszerűen a végeredmény az a Will Smith Show.
