Három évvel ezelőtt az első rész rendkívül bejött, végre egy igazi kalandfilm volt, sajnos a műfaj eléggé szolidan képviselteti magát, elvétve találni csak 1-2 filmet. Az okát nem is értem, hiszen azért elég sikeres volt szerintem annak idején az Indiana Jones trilógia, simán működő recept lett volna. Nos, a Nemzet aranya folytatására olyan sokat nem kellett várnunk, mint Indy új kalandjaira, máris itt a második rész, és ha a pletykák igazak bizonyos elvarratlan szálak kapcsán, hamarosan táthatjuk a szánkat a harmadik rész rejtélyein. No de ne szaladjunk ennyire előre.

Ben Gates gondban van, mivel az ükapját azzal vádolják, hogy köze volt az Abraham Lincoln elleni összeesküvésben. Rengeteg teória létezik az elnök meggyilkolásának okairól és hátteréről, egy dolog bizonyos, hogy John Wilkes Booth volt az, aki meghúzta a ravaszt. Booth naplót vezetett, melynek 18 lapja tűz martalékává vált Thomas Gates által, azonban egy lap megúszta. Ez az a lap, melyet lobogtat Mitch Wilkinson Ben és az apja előtt azzal, hogy az ükapjuk ott szerepel rajta azon a listán, mely az összeesküvésben szereplők neveit sorolja.

Viszont Thomas Gates azért semmisítette meg a lapokat, hogy az amúgy délieket segítő csoport ne juthasson hozzá az irdatlan mennyiségű aranyhoz, melyhez egy kincses térkép vezetett. Ezért Ben elhatározza, hogy megtalálja a kincset, ezzel igazolva ükapja ártatlanságát. Persze ez nem olyan egyszerű, csakúgy, mint az első részben, itt is rejtélyeket kell megfejtenie és követnie a nyomok által adott újabb nyomokat.

Nicolas Cage ismételten belebújt Gates bőrébe, kicsit új, és egyben némiképpen zavaró séróval, de ugyanazzal a lendülettel. Mellette pedig ott a szokásos brancs, Justin Bartha, Diane Kruger és Jon Voight szintén a megszokott szintet hozzák. Hozzájuk csatlakozik még egy személy, mivel megismerhetjük Ben anyját is, Helen Mirren személyében.

A másik oldalon áll Wilkinson, akit Ed Harris alakít, ismételten egy jó játékkal örvendeztetve meg minket, mármint azon jelenetekben, melyekben szerepel, mert szerintem lényegesen kevesebb percet kapott, mint anno Sean Bean. Természetesen a régi FBI ügynök is feltűnik, azaz Sadusky, Harvey Keitel képében.

A producer és rendező ismételten Jon Turteltaub, aki megint érdekes helyszíneket vitt vászonra. Az effektek terén se láttam gondot, egyszóval ilyen szempontból jól össze lett rakva a film.

Viszont sajnos nem éreztem ugyanazt, amit az első rész közben. Nem volt rácsodálkozás, valahogy ha az ember már jó előre tudja, hogy a következő találat is csak egy újabb nyom lesz egy másik nyomhoz, elveszik a varázsa a dolognak. Valószínűleg ezt a készítők is sejtették, hogy nem lehet pusztán ugyanarra alapozni a folytatást, így a karakterek közötti bonyodalmakkal színesítettek, mely jelenetekből kapunk jó párat, és egy kicsit fokozták a mission impossible megoldások szintjét is.

Összegezve egy kellemes családi mozit kaptam, ami nagyon szórakoztató, de kicsit elmarad az első résztől. Míg az nálam a topon volt, ez az idei legtöbb várt filmhez hasonlóan csak egy 8/10-et volt képes kihozni magából. Lehet, csak ez az év rakta túl alacsonyra a mércét, nem tudom, talán ha lesz folytatása, az majd megmutatja.