Őszintén szóval nem értem ezt a folytatást. Na nem a létrejöttét, hiszen az első rész kellemes mennyiségű pénzt hozott a stúdiónak, a történet sem túl bonyolult, de basszus, minek folytatás ha háttérbe tolják Anna Kendricket?
A Bellák kénytelenek megnyerni az acapella világbajnokságot, mivel Fat Amy megmutatta a vagináját Obamának (és az országnak). Tényleg, minden mástól eltiltják őket, de az ilyesmivel foglalkozó egyesület röhögve nyitva hagyja azt a kiskaput, hogy ha nyernek, akkor minden meg van bocsátva.
Természetesen a lányok elindulnak feltérképezni az ellenfeleket, pontosabban csak egyet, a Das Sound Machinet. Akik amúgy baromi jók, konkrétan jobbak, mint a Bellák, de ‘murica ellen… Közben a lányok között is problémák vannak, így meg kell újra találniuk a hangjukat, és már túl sokat foglalkoztam a történettel.
A legnagyobb problémám mindenképp az volt, hogy Kendrick helyett Rebel Wilson kapta a főbb szerepet. Ez kinek jutott eszébe? Bár az aranyosság is jelen volt a filmben, mégpedig egy új énekes lány, Hailee Steinfeld által, viszont Wilson a harsány és alpári humorával szépen elnyomta azt.
Ezen kívül még rasszista és szexista “poénok” tömkelegét kaptuk. Ugye a műsort a már ismert közvetítőkre bízták, így onnan ömlött a “nőknek a konyhában a helye” klasszikus, a lányok problémáinak kontextusba helyezésére pedig kaptunk menekült vicceket. “Gyerekkoromban aknák között sétáltunk, de tényleg a smink a komoly probléma” szinten. Az ötlet, miszerint ellensúlyozzák a felfújtakat igazi problémákkal még működött is volna, de sajnos csak beakadt lemez lett belőle.
Abba már bele sem akarok menni, hogy milyen random húzásokkal mozdult előre a plot néha, lásd “titkos” acapella verseny. Tipikus folytatás, amibe mindenből többet és nagyobbat raktak, és sajnos nem lett az igazi.
