Mindig megmosolygom, mikor már az első plakátnál megjelennek az utálók egy filmsorozat sokadik részénél, elszajkózva tök ugyanazt, amit már unalomig ismételgettek korábban, még több percet ajándékozva ezzel életükből az utált filmnek. A Resident Evil sem kivétel ez alól, kapott már hideget, meleget, és mivel nagyjából semmi sem változott az előzményekhez képest, akinek eddig nem tetszett, az ötödik résztől sem változna meg a véleménye. Ellenben, aki kedvelte eddig is a sorozatot, az ugyanúgy szórakoztatónak fogja találni a folytatást is, és mondom ezt úgy, hogy szerintem ez a rész sikerült a leggyengébbre.
Ami mindenképpen pozitívum, hogy egy csomó régi arcot láthatunk viszont az első részből, és persze még mindig velünk van Milla; ezúttal valamilyen bőrfűzős szerkóban, aminek maximum csak a férfiközönség felé mutatott szerepére sikerült rájönnöm. De annyi baj legyen, mert fő ellenfele, Sienna is valószínűleg ugyanabban a boltban vásárolta a cicaruháját, a lényeg, hogy miközben a szörnyeket vagy épp egymást püfölik, mutatósak legyenek.
Ebben a részben legalábbis még jobban, mint eddig, mert igencsak a látványra mentek rá, ami sajnos a negatívum felé billenti a mérleget, mivel a sokszor steril környezet erősen előhozta a CG-t, és enyhén szólva túl mű lett ott a kép, jó, nem 48 fps mű, de ettől még kétségtelenül mű. Lehet, hogy 3D-ben jól mutat, azt nem vitatom, de 2D-ben valahogy nem volt az igazi.
A másik nagy negatívum, hogy nem csak a régi szereplőkkel lovagolták meg az első részt, de egy röpke kikacsintástól eltekintve még a sztori is nagyjából ugyanaz, szökés a komplexumból, és ráadásul ezt elintézték kb. 85 percben (utána közel 10 perces stáblistával). Ha ehhez hozzáveszem, hogy egy filmből szerintem eléggé kilógó recap is volt az elején, nem csoda, ha olyan érzésem volt, mintha tényleg csak egy epizódot láttam volna valami sorozatból, csak itt nem jövő héten jön a következő rész, hanem vagy két évet kell rá várni, már ha lesz.
“I met your sister. She’s not very nice!”
A filozófiai és drámai mélységek eddig sem voltak jellemzőek a Resident Evilre, annál inkább az agyatlan akció, amiben a folytatásban sem szenvedünk hiányt, óriás hóhér zombi, ruszki zombikatonák, van itt minden. Bár Milla kicsit lassabb, ami teljesen érthető, már csak az előző rész eseményeit tekintve is, de azért ennél többet vártam a fő bunyótól. No sebaj, azért így is szórakoztató volt, bár mint említettem, az eddigi leggyengébb rész, így csak egy 6/10-et tudok adni neki a sorozaton belül.