Ebbe a filmbe ezer helyen bele lehet kötni, kezdve a kamerarángatástól, ami rosszabb, mint az előző Star Trekeket rendező JJ. Abrams bármelyik művében, a történet faékségén át Kirk furcsa kinézetéig.

Most jön a De. De minek? A Beyond nem lesz új klasszikus, viszont pont elég dolgot dob a mérleg másik serpenyőjébe ahhoz, hogy végig szórakoztató maradjon.

Az előbbiek nem is a necces ‘kapcsold ki az agyad’ érvelést akarják felvezetni, mert a film közben nem kell ezt tenni. Szinte mindenki kellő motivációval esik jelenetből-jelenetbe, ami nem kicsi bravúr Justin Lin rendezőtől és a színészektől, mivel “unalmas” beszélgetős, tipikus építkezős jelenetekre nem sok idő jut.

Konkrétan az első komoly akció után szinte végig pörög a Star Trek Beyond.

A történet nem túl bonyolult, de szállítja a minimumot. Sőt, a végén kicsit meg is lepett. Na nem valami erős csavarral, hanem hogy a gonosz motivációját is sikerült jól összetenniük. Az biztos, hogy maradandóbb jeleneteket hoz Krall, mint “Robocop” az előző Star Trekben, az Into Darknessben.

A pörgés mellett mi az ami jól működik? Hát a karakterek. Spock és Bones összes jelenete jó, Kirk belső vívódása is elmegy, és a posztereken mutogatott csaj valami tündéri, plusz még korrekt háttérsztorit is kap a nagyok vívódása közepette. Mindezt tényleg úgy, hogy 4-5 percek vannak a setpiecek között.

A látvány meg egyszerűen lenyűgöző. Nem a kamerarángatós részekben, amikkel kapcsolatban megértem azokat, akik fennakadnak, még nekem is sok volt néhol egy picit, viszont a tetőpontok… te atyaég. Ritkán kapnak el így látványpillanatok, mint a Beyondban tették. Még a fanfilmbe illő “ez de cool lesz” robbantgatós finálé is működött.

Valami ilyesmi kell legyen egy jobb blockbuster, főleg az idei nyáron, amikor…, hogy is mondjam, eddig nem volt a legjobb a felhozatal.