A Netflix egyik legjobb döntése volt 1-2 éve, hogy Aaron Sorkinhoz vágtak egy köteg pénzt. Mostanra pedig itt a végeredmény is, és egyike azon streaming premiereknek mostanában, amiknél sajnálom, hogy mégsem láthattuk moziban. Pedig “csak” egy tárgyalótermes dráma.

A Chicagói 7-ek tárgyalása egy igaz történet alapján íródott, amikor három fiatalok által alapított szervezet is tüntetést szervezett Chicagóba. A háború ellen akartak demonstrálni, így egyrészt közel sem engedték őket ahhoz a helyhez, ahol tényleg tüntetni akartak, másrészt utána az állam bácsi lecsapott rájuk, 1 törvényt kifordítva perbe fogta őket, és egy olyan bírót kaptak, aki már előre eldöntötte a végeredményt.

Ez elvileg Amerika egyik leghíresebb tárgyalása, mivel láthatóan az ideológiákról, a gondolatokról szólt, nem pedig polgári vagy büntető per volt. Igazság szerint ezt is bontja ki a film, ahogy mindenkibe, és így a nézőbe is realizálódik az előbbi. Mindezt a “sokat beszélnek” és a tárgyalótermes jeleneteket valahogy mégis érdekessé tevő Az elnök emberiről híres Sorkintól kapjuk, aki sokkal összeszedettebben rendezett ezúttal, mint tette a Molly’s Game-nél. Az is jó volt első filmnek, de valami hiányzott, amit itt megtalált.

A felépítés mondhatni klisés, de a kivitelezése mégis működik. Sorkin a bevált húzásait veti be, rengetegszer használja azt, amikor 1 jelenetben levő szöveget másikban levő firgura fejez be. Mindemellett a Chicago 7 felépítése is a szokásos flashbackes. Egyszerűbben mondva: a tárgyalás a jelen, és onnan visszatekintve azért az eseményeket is bemutatja a kamera (néha a tényleges tüntetésből bevágva archív felvételeket). Avagy nem végig a teremben ülünk, és iszonyat tempóval pörög az egész, pedig dráma.

Amit még érdemes lehet tudni, hogy rengeteget forgattak az eredeti helyszíneken. Az egészből süt az odafigyelés, jó nézni, teljesen régimódibb komoly dráma, nem pedig elolcsóskodott content, ami fontos témához, a rendőri erőszakhoz és a gondolatok szabadságához nyúl, hátha úgy valaki megnézni.

A szereplőgárda pedig valami eszméletlen. Mindezt úgy mondom, hogy Eddie Redmayne nem igazán a kedvencem, de itt őt is nagyon bírtam. Ahogy Sacha Baron Cohen is teljesen odatette magát. Nyilván tudtam róla, hogy nem csak Boratra képes, láttam a The Spy-t, de a film végére simán cipeli a karaktere vállára tett dolgokat.

Igazából a teljes névsort felolvashatnám, hiszen Mark Rylance is eszméletlen, pedig neki is voltak már mellényúlasai, Joseph Gordon-Levitt szintén abban a pár komoly jelenetben. Ha már Gordon-Levitt, eléggé durva éve volt a Powerrel és azzal a repülőgépes filmmel, de a végére azért felvillantotta a színészi képességeit is. És most még csak a szereplőgárda felénél járok. Elvileg ennyi ismertebb arc összesen 11 milliót kapott. Az 11 nap forgatás Bruce Willisnek, csak hogy hasonlítsuk valamihez. Vagy gondolom JGL 11-nél többet kapott csak magában a Powerért valószínűleg.

Az utolsó 10 perc pedig végképp ütött… Nyilván a valóság írja, és vérforraló volt pár történés közben is, de a vége, és ahogy itt tálalták, az hátborzongató volt a tanúskodástól kezdve.