„Release the Kraken”, kiáltanánk fel a film után még párszor, ha nem lett volna ennyi baromság ebben a majdnem két órában.

Az a helyzet, hogy voltak jó pillanatok. Talán ezzel is kezdeném: a gyakások egész jók lettek. Ha pont a filmvégi nagy móka nem is szállította a katarzist, amíg oda eljutottunk, addig akadt pár egész jó harc. Mint ahogy ide kell sorolni azt is, hogy nem voltak szívbajosak a jó oldalról is fogyasztani az embereket, nem csak a gonosz mitológiai lények hullottak.

Volt egy jelenet, ahol reménykedtem, hogy a béna felvezetés után megtalálták az ösvényt, de sajnos nem így lett. Ez az amikor összecsapnak valakivel a harcosok, aki elfut, erre „hát ez meg ki volt?” „kérdezzük meg”, aztán mindenféle mérlegelés nélkül utána futnak ki tudja milyen veszélyekbe. Ott volt lazaság, pörgött az akció, az első fél óra bénaságát már-már feledni lehetett, aztán persze jöttek az újabb koppanások.

Most viszont már tényleg eljutottunk oda, hogy min vérzik a film. Az első és egyik legnagyobb gond az, hogy a gonosz Hádész szerepében Ralph Fiennes, hogy is mondjam, szar volt. Nem, nincs értelme finomabban megfogalmazni, mert egyszerűen nem érdemli meg. Aztán ott volt az a probléma is, hogy a viszonylag jó istent alakító Zeusz szerepében Liam Neeson, hogy is mondjam, szintén szar volt.

Na persze nem csak a színészen múlt, hiszen annyira butára voltak megírva ezek a karakterek, hogy sírni támad kedved. Egyszerűen nem azt érezni, hogy Hádész ügyesen megvezetett bárkit, hanem azt, hogy egy 80-as IQ-val bárki átlátott volna rajta, ergo az istenek bazibuták; még az is lehetne, hogy az érzelmek miatt nem látnak át a tervén, na de ebből sincs a vásznon semmi.

Ha mindehhez hozzávesszük a történet katasztrófával vetekvő kibontását, akkor meg is van a baj. Olyan volt az egész, mintha az írók beletörődtek volna, hogy itt nem lesz normális mesélés, ezért inkább elsiették az egészet, így legalább gyorsan a nézők elé tolhatták a következő akciójelenetet. Emiatt nem kiemelkedően szar a Titans, hiszen nem tud nagyon leülni, de egyben nem is emlékezetes benne semmi. Csak öntik az információt, nyílegyenes úton tologatva a főszereplőt, ezt kell tenned mert csak. Bár van valami dilemmája is a csávónak a félistensége miatt, de habkönnyű az is, felesleges komolyabban foglalkozni bárhol vele.

A titánok harca értékelés

Még lehetne osztani, de nincs értelme. Buta, néhol szórakoztató közepes iparosmunka lett ez. Sam Worthington az akciójelenetekben elmegy, a többiben.. áh, nincs értelme leírni – bár szerintem nem kiemelkedő tehetség –, hiszen a nagyok bicskája is beletört, de inkább a rendező nem tudta rendesen instruálni a színészeit. Pontszámilag egy 5/10. Semmit nem hagyott maga után.