Nagyon kettős ez a film, hiszen ahogy a Jay and Silent Bob Reboot, úgy a Clerks 3 is csak számbavétele Kevin Smith eddigi karrierjének, amire elhívja a fanjait is szokás szerint. Rengeteg feltűnés és “poén” csak számukra lesz mosolyogtató, új dolgokat nem is nagyon ír bele Smith. Emiatt mint friss komédia nem is működik a film, amiben Randal tulajdonképpen “meta” módon megírja a Clerks első részét, és utána igyekszik azt leforgatni is.
Ellenben, és most elnézést gore, valami szív csak lapul benne. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy míg a Clerks III bizonyos része csak mikrózása a régi szövegeknek, mutogatás “erre emlékszel” módon korábbi poénokra és helyzetekre, közben a közelgő halál miatt a dráma valahogy csak elkapott, a nosztalgia egy része működött számomra is a végére.
Nem is tudom, szerintetek Kevin Smith képes lenne valami többre? Manapság nem meri már kidugni a fejét a rajongói buborékjából, pedig úgy tűnik, hogy ha nem csak füvezéssel üti el a napjait, hanem reflektál az életére és abból merít, ezúttal ugye a saját szívrohamából, akkor van 1-2 gondolata mégis.
Erre inkább összetrombitálja a haverjait, és újra forgat velük egy filmet. Igen, az élet és karrier, “nyomom a Földön” keretéhez illett, hogy a Clerks-hez nyúlt vissza, de valami teljesen mást is keríthetett volna mind az élet értelme, mind pedig a halál elkerülhetetlensége köré. Ehelyett pedig amatőr színészek mondják érzelmek nélkül a szövegeket többnyire, és felhajtotta melléjük 10-20 cameóra a hollywoodi barátait.
Nyilván nem új gondolatok ezek, láttunk már hasonlót, de mint alkotó tudna hozzátenni saját fűszert. Vagy hát ennyire képes Kevin Smith. És igazából rengeteg ember örült a filmnek, “lóghattak az ismerőseikkel” kicsit újra, így a kőkemény rajongói nem hiszem, hogy csalódottan távoztak, új embereket pedig talán nem is akar már elérni az az író-rendező, aki a Clerks első részével iszonyat sokakat szólított meg minden technikai, és hát színészi probléma ellenére.
