Eszméletlenül gyönyörű ez a film. Valami igazi pozitívummal akartam kezdeni, hogy a Marvel novemberben is utalja a szokásos pénzt. Viccet félretéve, a közepes sztorit a hátára kapja a látvány, és viszi amíg tudja.

Sajnos a történet számomra unalmas volt, hiszen újabb eredetsztori, méghozzá eléggé Iron Manes. Egy sikeres egoista figura súlyos sérülést szenved, ami után átértékeli az életét és a viselkedését. Na meg szuperhőssé válik. Ezúttal nem egy személyi páncél, hanem egy varázsló a végeredmény, aki dimenziókon és időkön át küzd egy sötét gonosszal és annak csatlósával.

Mivel eredettörténet, így sajnos a szokásos Marvel bajok sújtják ezt a filmet is: gyenge gonosz, front heavy, avagy az elején levő nyugis építkezés miatt vagy 160 perces kéne legyen, hogy tényleg ki tudják fejteni a bonyodalmat is, amiben eléggé furcsa ugrások vannak néhol (a gonosz második támadása pl.). Szerencsére még épp összeáll egy alap történetté.

Most jön a de, nyugi. A látvány. Tudom, megint ezt emelem ki, ez van. Nekem fura amúgy, hogy most sokan említették már a fasza akciókat, közben meg a Strange ebben kicsit a Thor 2-re hasonlít, amiről meg nem sok jót hallottam (nekem anno tetszett a végén a káosz). De ezt félretéve is azt kell mondanom, hogy az össze-vissza hajlított valóság közepén való harc lenyűgöző.

A másik pozitívum, ami felhúzta a filmet, hogy igazi színészekkel tolták tele. Cumberbatch arrogáns sebészként és magabiztos mágusként telitalálat. A “szerelmi” szál Rachel McAdams-szel nem volt annyira tipikus, és elbírta a csaj. Chiwetel Ejiofor már régóta kedvencem és remek sidekick.

A legnagyobb húzás az volt, hogy ha már b*sztak megalapozni a gonoszt (igazi Marvel-film), akkor legalább a castingjában remekeltek, mivel Mads Mikkelsen már a jelenlétével is feldobja az egészet. Valahogy benne van a tekintetében, hogy oka volt a gonosszá válásra, hiába nem mutatták. Szemben egy Jesse Eisenberggel vagy Lee Pace-szel, hogy mindkét képregényuniverzumból említsek negatív példát. Szóval Mikkelsen simán finomít a Marvel betegségen. A következő gonosz pedig kellően meg lett alapozva.

Ezen kívül még nyilván a humort kéne megemlítenem, hiszen a komoly kezdés után néha nagyon jól enyhítették a feszültséget vele. Szóval igazi blockbuster a végeredmény, ami után az ember vidámabban jön ki a moziból. Aki kevésbé van tele az eredettörténetekkel, az meg főleg jobban szórakozik majd, mint én, akinek az első óra egy kicsit unalmas volt. Nem azért, mert csak az akcióra vágyom, csak ez a ráébredés-kiképzés dolog nekem túl sablonos.

(Az viszont máig rejtély számomra, hogy 8 évvel az Iron Man 1 után emberek még mindig nem várják meg a végefőcímet. Ahol néztem mindenki kiment alatta. Ezúttal két jelenet van, és mindkettő elég jó teaser a jövőre nézve.)