Tudjátok mi a legnagyobb baj ezzel a filmmel? Hogy aki játszott az American McGee’s Alice-szal, az sokkal kevésbé fogja élvezni. Meg hát más gondok is akadnak. Pedig gyönyörű, akkora eyecandy, hogy azt öröm nézni, csak épp egy kicsit üres mellé.

A történet? Alice követ egy óráját nézegető mellényes nyulat valami üregbe. Down the rabbit hole. Aztán a különös világban először kalandjátékos fejtörőt old meg, ami után gyorsan kiderül: nem véletlenül került oda, küldetése van. Na jó, mindenki ismeri a nagyját, vagy ha épp nem és/vagy az eltérésekre kíváncsi, az úgyis meg fogja látni.

Az Alice In Wonderland le sem tagadhatná, hogy Tim Burtom film. Megvan benne minden, amit ő szeret csinálni; mások is tudnak, de Burton úgy tűnik kifejezetten ilyenekben érzi jól magát. Természetesen Depp sem maradhatott ki a buliból, oda ment az első telefon, amikor megkapta a zöld utat a film, mondhatni szerencsére, hiszen az Alice egyik mentőövének pont Johnny bizonyul.

Szóval amint Alice átjut csodaországba, onnantól egy festmény az egész. Élő szereplők és CGi animációk keverednek szinte tökéletesen, fantasztikusan van összegyúrva. Csak pár nagyobb állaton való lovaglásnál voltak kifejezett gondok a megvalósítással. A baj csak az, hogy mindezek mellé üres. Hiába igyekeznek megalapozni a főbb karaktereket, Alice-on kívül a többiek nem sikerülnek valami jóra. Persze a színészek mentik a menthetőt, Depp marhajó Mad Hatter, a nagyfejű Helena Bonham Carter is hoz már mosolygós pillanatot, na meg a macsek, de ennyi.

Nincsen tűz, hiányzik a motiváció a cselekvések mögül. “Menj ide, tedd meg azt, csak mert. De nem akarom. De mégis kéne. Akarnia kell magától.” Áh, ez így nem lett kiemelkedő. Elszállt, szép, néhol érdekes, de valahogy mégsem köt le végig.

Alice csodaországban értékelés

Ez, hát és nos egy 6/10. Lesz egy nagyobb 3D nem 3D cikk majd, ebbe most ne annyira menjünk bele. Jó utazás, de vissza jelenleg semmi nem hív, nem marad az ember fejében a film túlzottan.