Biztosan csak az én bajom, de egyre kevesebb lelkesedéssel tudok sorozatokra menni a moziba. A Civil War olyan volt, mint egy remek félévad finálé valami jobb sorozatban, ami után várunk 6 hetet a folytatásra. Csak itt 2018-ig várunk. De ezen biztos nekem kell túllépni, hiszen a nézők jelentős része odavan ezért a felépítésért.

A Marvel is eljutott oda, hogy az Avengers működése és városrombolása elérte azt a szintet, amiben már az átlagemberek azt szeretnék, hogy legyen valami felügyeleti szerve a szuperhősöknek, és sok ország együttes kérésére cselekedjenek csak. Ez a csapaton belüli konfliktus első lépése, mivel a politikai érdekek behozása bizony komoly kérdéseket vet fel. Érdekes lehet a párhuzam a Winter Soldier és az Avengers tervezett működésével között.

Gondolom láttátok a reklámanyagokat, így egyértelmű, hogy kik mögé tömörülnek a csapatok. Amerika Kapitány nem csak a régi jóbarátja, Bucky miatt ellenzi a törvény aláírását, hanem elvi okokból, és hiába volt ez az igazságosabb oldal, az Iron Man által képviselt gondolatok is teljesen érthetőek, viszont a fináléban pont ezekre helyezkedik a nehezebb nyomás. Az biztos, hogy a belső konfliktus elég jó huszárvágás volt a Marvel filmek béna gonoszait ért kritikákra. Bár persze ez sem olyan egyszerű.

Bár elsőre úgy tűnik, hogy a Marvel az Ultronnal ellentétben most kevésbé szólt bele a történésekbe, hiszen azzal ellentétben itt nem egy külön “kaland” van, hanem a fő történet haladt előre. Viszont mégis észrevehető a kezük, mégpedig azon, hogy a film nem elég komoly. Az simán jó, ha egy Ant-Man film hülyül, vagy amikor Thorék teszik majd ezt jövőre, esetleg amikor összefogva egy gonosz ellen kicsit oldják a feszültséget a hősök. Viszont furcsa volt a könnyed hangvétel, miközben volt csapattagok és barátok feszültek egymásnak, rakétákat és a képességeiket használva, na meg egysorosakat puffogtatva. Ez utóbbi kilógott, hiába volt vicces, és hárították a humort főleg Pókemberre és Ant-Manre.

Amit el kell ismernem, hogy nagyon volt összetéve a film. Kellően rejtélyes volt a Civil War, igyekeztek mindent logikusan felépíteni, nem hagyva lógva a nézőt sehol, hogy utána fanboyosan kelljen neki kitölteni a tulajdonképpen lyukas filmet. És tényleg minden stimmel a legvégére, az összes apró darab összeillik Iron Man beszédétől a rengeteg párhuzamig, hogy kellő kellő drámai töltetet kapjon a finálé.

Viszont mindezek végén alig éreztem valamit. Visszanézve a polgáháborúra rengeteg jó pillanat jut eszembe, de a végeredmény egy kicsit lélektelen, de profi, agyonpolírozott munkának tűnik. Végig leköti az ember figyelmét, hiába 140 valahány perc, nincs benne üresjárat, de valami mégis hiányzik, hiába nem érezni a fókuszcsoportozást.

Ellenben Pókember jött látott és győzött. A Homecoming készítői örülhetnek, hogy a Russo tesók kezébe került először a karakter, mivel hiába nincs sokat a filmben, pont az a poénkodós, de maszk nélkül kellően nerd Pókember ez, amire sokan vártak. Nála csak Ant-Man hülyülése volt jobb, mivel Paul Rudd tökéletes castingnak bizonyult, és jól működött a csapat részeként.

A végére tényleg csak azt tenném, hogy minden trailerkészítő kapja be a faszt. Borzasztóan zavar, hogy olyasmiket mutogattak a legeslegelső trailerben, ami a film utolsó 20 percében van. Így amikor a végső setpiece felé tartanak a szereplők, akkor tudod mi jön, hiába írtak oda egy elég jó fordulatot.