Gondolom gyors számolás után kijön, hogy a 8 plusz film nekem nem jött össze, csak 6-ig jutottam. Persze csalhatnék, és odatehettem volna olyanokat is, mint a The Laundromat, de azt amúgy is megnéztem volna kíváncsiságból, az akciót (hashtaget) pedig teljesen a pótlásoknak terveztem, nem a szokásos programoknak.
A bejelentő posztnál úgy nézett ki, páran csatlakoznak, tőlük is kérdezem, hogy mennyire sikerült? És mik voltak azok? Sőt, akadt valami nagyobb találat? Szégyenteljes pótlásokat is be lehet ismerni, senki sem ítélkezik. Nyilván spoilerek nélkül lehet most ajánlani a többieknek a jobb darabokat.
Bár van még ötletem hasonló “közös programokra”, de igazából erőlködőset semmiképp nem akarok. A december hátralevő része a pár blockbuster mellett egyértelműen az erősebb filmek pótlásáról szól majd számomra, hiszen jön az Oscar szezon, és az sokkal érdekesebb, ha az ember tudja mikről van szó.
Rendben, ne dobáljátok a köveket, de az előbb tárgyalt Ready Or Notnál ez sokkal jobban bejött. Mondjuk ezt sem éreztem horrorfilmnek, de még csak a modern hirtelenzajos ijesztgetést sem erőltették benne, inkább tényleg az imdb-n ott levő akció-kaland áll rá. Pedig csak az “elemekkel” küzdenek az Escape Room résztvevői.
Amúgy ez simán az új Final Destination vagy Saw franchise lehet (bár legjobban a Cube-ra hasonlít nyilván), ugye már jön a folytatás — na meg konkrétan a végén fel is vezették mi várható esetleg, ezért is akartam pótolni. És meglepően lekötött.
Az alapfelállás egy sima szabadulószobának néz ki. Különlegesen meghívót kapnak a résztvevők, viszont még épp hihetőt, mivel csak 10 000 dollár a nyeremény ha jól emlékszem. Olyasmi, amit bevennének átlagemberek, és amiért “táncolnának a gazdagoknak”, míg ha 1 millió lenne, akkor rögtön gyanúsnak hangzana.
Persze gyorsan kiderül, hogy valójában az életükről van szó, mivel ha nem oldják meg a szoba rejtélyét, fejtik meg a feladványokat a kijutáshoz, akkor ott pusztulnak benne. Persze előkerülnek a múltjukból is dolgok, az a plusz réteg az érzelmi és durvulási faktorhoz.
Amit el kell ismernem, hogy egyszerűen gördül előre a film. Nem zseniális vagy ilyesmi, hanem igazi popcorn szórakozás. Mindig kézzelfoghatóan, egyszerűen szorítja őket az idő, ami fontos egy ilyesmi forgatókönyvben, a cél is egyértelmű, és ott van szobánként a folyamatos új rejtély. Vannak rétegek, még egy ilyen egyszerűen popcorn filmben is, és ha ezek jól rendeződnek, akkor ilyesmi szórakoztató darab születik. Konkrétan csak a fagyos szoba ment mellé.
Na jó, néha a múltjuk felfedése is nyögvenyelős volt, viszont ez összefügg azzal, ami utána eszembe jutott: kicsit jobb színészekkel még jobban működött volna, de valójában ebben nem vagyok biztos. Persze így is több sorozatokból ismert arc volt benne, de azért valljuk be, nem a legjobbak, hiába kedvelem őket.
Nem lesz új klasszikus, és tippre csak a folytatásai miatt marad a popkultúrában egy ideig, de konkrétan meglepett a tempójával.
(Az #elhanyagoltnovember random filmjeiről a posztjánál beszéljünk, itt maradjunk az Escape Roomnál.)
Bár nem vagyok az a nagy horrornéző, így ezt és a következő posztot nagyjából zsánerkívülállóként írom, de azért a nagyobb hírt kapókat minden évben megnézem. Mondjuk Ready or Notnál gyorsan feltűnt, hogy ez sokkal inkább komédia, mint horror, vagyis inkább a két zsáner között próbál egyensúlyozni?
A történet ugye annyi, hogy a friss arának részt kell venni egy játékban, ez az új családjában a nászéjszakai hagyomány. Valami ősi szokás ez nálunk, mivel a hatalmas vagyonuk forrásának tekintik annak az egyességnek a betartását, amit még az ükükapuka kötött. Már nem emlékszem milyen régi rokon, de nem is számít. A lényeg, hogy a nőnek húzni kell egy lapot, és ez lehet valami ártatlan játék, mittomén, sakk, de van egy kártya, ami tényleg veszélyes: a bújócska. Konkrétan ez arra megy ki, hogy reggelig túl kell élnie, miközben a család többi tagja vadászik rá.
Mondhatnám, hogy annak a legjobb, aki mindenféle előtudás nélkül nézte, de azért nem most volt már a premier, szóval az első fél óra lelövése nem akkora bűn. Nyilván a trailer is felfedte ezt. Viszont lehet emiatt, lehet mert valójában nem működött a film, de egy ideig elég unalmas volt.
A főszereplő karakter ugye fedezte fel a rejtélyt, a bújócska tétje emelkedett, de eközben igazából csak a poénok működtek. Nem oldották a feszültséget, hanem azt egy pillanatig sem lehetett érezni előtt, viszont a humor annyira sötét és abszurd volt néhol, hogy az teljesen feldobta a Ready or Notot.
Amúgy durva, hogy csak 95 eprc hosszú, mert sokkal hosszabbnak érződött. Ezt nyilván negatívumként mondom. Pedig amúgy Samara Weaving mindent beleadott a könnyedségből keményedő csaj szerepébe, nem ő tehet róla, hogy kicsit csalódott voltam a film végén.
(Az #elhanyagoltnovember random filmjeiről a posztjánál beszéljünk, itt maradjunk az Ready or Notnál.)
Ez volt az egyik titkos favoritom a gyöngyszemtalálásra, erre hatalmas közepes csalódás. Pedig minden arra mutatott, hogy az Ad Astra-t rendező James Gray korábbi műve idővel felértékelődik, így csak be kellett már pótolnom végre. Az mondjuk igaz, hogy nem olyan unalmas, mint amilyennek anno kinézett a reklámkampány közben.
A történet Percival Fawcett életét mutatja be, aki megszállottan kereste egy korábbi civilizáció nyomait az Amazonas vidékén. Egy ilyen kutatóexpedíció közben el is tűnt, talán mert megtalálta a célját, és értelmetlennek látta a korábbi életét emiatt. A film nem őrültként, inkább a célja iránt álmodozóként ábrázolta őt, aki képes minden beáldozni a célért.
Nem mellesleg a felvetései azért is aktuálisabbak, mivel egyrészt előkerült a faji különbség, hiszen az angliaiak el sem tudták képzelni, hogy nem fehéremberek is képesek voltak bármi komoly dologra. Másrészt ugye Fawcett feleségén át eléggé előtérbe került a feminizmus is, az által ahogy akkoriban kezelték a nőket. Nem tolták az arcunkba, és pont emiatt működött ez a része a filmnek.
A főbb bajom valahogy az igazi fókusz hiánya volt. Ez a több évtizedet felölelő történeteknél gyakori, de itt valahogy még jobban feltűnt. Nem tudta jól kiemelni a lényeget, jobban átadni a karakter érzéseit. Pedig tényleg minden kellett abból, ami láttunk, ahogy a fiú kezeli az apját, de mégis követi a céljait (mondom, Ad Astra:), ahogy a feleségét kezeli, az érzelmi kapcsát a normális élethez, ahogy a kezelik a nemesek. Semmit sem hagynék ki, csak valahogy máshoz kellett volna felfűzni. Amúgy ebben láthatóan fejlődött Gray közben, mert az Ad Astra ennél sokkal fókuszáltabb, és minden a fő küldetés közben derül ki. Itt is lehet ezt kellett volna, az utolsó út közben flashbackelni esetleg? Ki tudja.
A másik gond pedig Charlie Hunnam volt. Azt tudni kell, hogy amúgy rohadtul bírom, de nincs igazi skálája sajnos. Amikor betalálnak a castingjával, olyankor iszonyat jó amit mutat, de itt szerintem mellément. Az a félmosoly, amikor felszólalt az első útja során, az a félmosoly amikor a fiával beszélt. Mindig ugyanaz, mélység nélkül. Mellette Robert Pattinson kb. remekelt.
Nem mellesleg itt van az új Spielberg? Ennyi apaproblémát Spielberg óta nem láttunk egy életműben, mint amit Gray csinálgat folyamatosan. Persze a rendező igazi példaképe inkább Terrence Malick lehet, na meg a klasszikus Hollywood nagyjai. Ezzel nem tudom hova akartam kilyukadni. A végeredmény úgy is az, hogy nem rossz ez a Lost City of Z, de valahogy mégsem az igazi.
(Az #elhanyagoltnovember random filmjeiről a posztjánál beszéljünk, itt maradjunk a Lost City of Z-nél. Holnap még jön pár kritika és végül egy összegző amúgy a hashtaghez.)
Mondom, hogy a Netflix hozhatja el a közepes költségvetésű filmek “blockbusterek” visszatérését. Az In The Shadow of the Moon nem nyűgöz le minket a látvánnyal, mármint nincs teletömve vele, ami akad az persze jól néz ki, viszont a feszes történettel elrepíti a játékidejét.
Igazság szerint már az In the Shadow of the Moon koncepciójának, vagyis zsánerének megnevezése is spoiler. Elég annyi, hogy a főszereplő nyomozó évtizedeken át megszállottja egy érdekes ügynek.
Aki semmit nem tud a filmről, de akar nézni egy korrekt, nem szuperhősös akció-thrillert, annak ajánlom. Videókölcsönzős hatás kicsit, de 15 éve még simán moziban ment volna. Lehet pont ezért van, hogy a pontszám nem magas, de mégis jó volt nézni, mert nosztalgia? Mostanság kevés ilyenre mehetünk.
Tényleg nem akarok bővebben spoilerezni, meg nem is az a magunkba nézős film, és hangsúlyozom, nem gyémántról van szó, de a kidolgozása végig működött. Rendben, megveregethetem a saját vállam, hiszen a zsáner miatt kitalálható pár fordulat, de szemben az előbb taglalt Little Monsters-szel, itt nem unatkoztam a klisék bevetése közben, valahogy jó tempóban estek túl rajtuk, közben is érdekes volt. A kezdése pedig undorító, és wtf egyben, szóval nagyon erősen indították.
Amúgy itt látszik ismét a Netflix rákfenéje is: a nagy premiereket nyilván megtolják, de ez a film nagyjából csak töltelék volt nekik, hogy legyen ilyen is. Mármint ez rendben lenne, nem kaphat minden ugyanannyi reklámot. Hiába blockbusteres kicsit az In the Shadow of the Moon, azért látom, hogy valamennyire réteg, viszont a sok érkező cuccuk között egyszerűen elveszik. Főleg, hogy itt a legnagyobb “sztár” Michael C. Hall benne. Na jó, a főszereplő Boyd Holbrook azért volt már jó filmben, de sokan lehet pont a legutóbbi Predatorsban látták.
(Az #elhanyagoltnovember random filmjeiről a posztjánál beszéljünk, itt maradjunk a n the Shadow of the Moonnál)
Valahol szomorú, hogy végül mellément ez az R besorolású zombis film. Pedig volt benne ötlet, ami már-már megmentette, de mégis a negatív oldalra esett a végeredmény.
A történet egy iskolai kirándulás körül bonyolódik, hiszen a kisgyerekek körül kitör egy zombi apokalipszis. Mármint csak azon a jól behatárolt környéken. Szóval a tanár és az ott levő másik felnőtt segítségével át kell vészelniük az éjszakát, és meg kell menekülniük. Mindezt úgy, hogy a felnőttek játéknak állítják be a dolgot, mivel akkor nem sérülnek lelkileg a kölkök.
Egyszerű koncepció, és bár a fogyasztás szatíráját most nem annyira kaptuk meg (inkább az elnyomott gyermeki énünkért szóltak), de azért a szokásos zombis panelek előkerültek. Igazából ez a film veszte, legalábbis azoknál, akik már sok hasonló filmet láttak: egyszerűen semmi meglepő nincs benne sokáig. Mindezt annak ellenére éreztem, hogy valójában a kölkök a zombik között nem annyira tipikus. A végefelé javul a Little Monsters, de addigra már túl késő.
Mégsem megbánás a vége, egyrészt mert Josh Gad borzasztó figurát játszik, és lubickol a szerepben, másrészt pedig azért volt 1-2 tényleg nem tipikus húzás is benne, csak kevés és sok töltelékkel. Például ott a Zombieland 2, amiben szintén sok minden volt elrontva, viszont sokkal több kreativitást vetettek be, így a sok mellé mellett sok telitalálat is volt.
Amúgy A Star Wars zenét nem tudták megvenni, de a Shake It Off belefért?
(Az #elhanyagoltnovember random filmjeiről a posztjánál beszéljünk, itt maradjunk a Little Monstersnél)
Gondolkoztam, hogy mivel indítsam a novemberi sorozatot, de azt hiszem mindenképp erről a feelgood indie filmről akarok mondani pár szót. Vagyis azt, hogy nézzétek meg.
Már nem is tudom hol futottam bele, de az biztos, hogy a fő betétdala annyira elkapott, hogy utána muszáj volt megnéznem a filmet is. Miért nem ilyesmi a popzene manapság? Ja az egy másik poszt lenne, viszont ez az “oldschool” hangulat igazából a Hearts Beat Loudra is áll.
A történet középpontjában egy középiskolai végzős lány áll, aki keresi az útját, a szexualitását, miközben az apja neveli egyedül egy sajnálatos esemény miatt. Mindketten gyászolnak, és mindkettejüknek el kell engedni dolgokat a tovább lépéshez. Vagyis felnőni, még az apának is.
És mindezt egy néhol keserű, de valójában teljesen feelgood filmben tárják elénk. Közösen zenélnek, a lány ír, az apa zenét szerez, a számukat felfedezik páran, igazi underdog történet, ami néha kilép az elvárt húzások elől is. Nem azt mondom, hogy meglepetésekkel van tele, de egy tipikus indie darabhoz képest… életszerűbb.
Most mondhatnám, hogy mindezt Nick Offerman férfiasan széles vállára helyezték, de igazából az Easy-ből ismert Kiersey Clemons is beleadja a szívét. Ez illik a Hearts Beat Loudra is, tele van szívvel, fantasztikus volt nézni.
Miközben nem borotválkozunk, esetleg nonuttolnak páran, gondoltam ideje elővenni pár kisebb valamennyire radar alatti filmet. Nem csak nekem, hanem nektek is. Olyasmit, amire moziba nem mentetek, vagy épp be sem hozták a mozik, de valamiért bepróbáljátok.
Ez lenne a kihívás. Nem akartam túl nagy célt kitűzni, szóval végül heti 2 filmnél kötöttem ki, az 8 esélyt jelent valami jóra. Mármint nyilván annyit néztek, amennyi jól esik, de itt poszt csak heti kettőről lesz. Remélem csatlakoztok. Nem (csak?) azt kell nézni, amiről lesz röpke, hanem bármit, ami valamiért felkeltette a figyelmetek, de nincs teleplakátozva vele a világ, a mozik, és az összes weboldal. Adjatok esélyt valaminek!
-
Hirdetés
Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.
