Hogy ne csak a hype utáni negatív csalódásokról legyen szó, mint amilyen a Happy Death Day volt, ezt a vígjátékot nem csak a pozitív kritikák, de miattatok is pótoltam, annyira éltettétek pár poszt alatt. Moziban kimaradt, de most nekiültem, és hiába számítottam rá, hogy viszonylag jó lesz, még azt is felülmúlta. Oké, nem modern klasszikus, de szénné röhögtem magam rajta.
A történet egy baráti társaságról szól, akik néha-néha összeülnek esténként játszani, vetélkedni. A főszereplő világot látott, sikeres és gazdag bátyja épp a városban jár, így ő is beugrik kicsit a buliba. Sőt, utána ő is rendezni akar egyet, méghozzá olyat, ahol egy külsős cég valakit elrabol a társaságból, és a többieknek a nyomokat követve meg kell találni és kiszabadítani őt. Ebből az alapból nyilván az jön, hogy nem a felbérelt cég, hanem pár igazi bűnöző csap le rájuk.
Pont ez a kettősség emeli fel a filmet is. Egyrészt teljesen thrilleresen fényképezve és rendezve ott van, hogy igazi a veszély, közben pedig a főszereplők idiótaként, elviccelve a dolgokat vesznek részt benne. Ez nem meglepő, hiszen azt hiszik, hogy egy játékban vannak, így jó pár borulós poén születik. Igazából ezek működnek a legjobban a játékidő alatt, a hagyományosabb poénok kevésbé.
Ami nekem sokáig a Game Night ellen szólt, hogy hiába bírom a benne levő színészeket, a rendezői ezelőtt a Vacation undorító rebootját csinálták. Na most nem kicsit javítottak. Ha már technikai dolgoknál tartunk, akkor azt is kiemelném külön, hogy a tilt-shift megoldások használata milyen ötletes volt, mivel úgy nézett ki, mintha valaki bábukat mozgatna a táblán. Ilyen az, amikor egy agyonhasznált effektet valaki ügyesen állít a történet szolgálatába.
Az biztos, hogy a sok közepes, vagy annál rosszabb vígjáték közül még így is könnyedén kiemelkedett.
