Vagy épp büszkén tekint tanítványára? Nem konkrétan okította Peter Berget, de a csávó teljesen olyan filmeket csinál mostanában, ami egy magasabb szintű Bay-t sugall.
Berg tavalyelőtt ott követte el a hibát, hogy a késői, a Transformerses Bayhez nyúlt a Battleshippel. Ott is felülmúlta általam kitűzött mesterét, annyira stupid fun volt a film, de annak bukásán látszott, hogy nem ez a járható út. Berg ezért inkább megrázta magát, visszanyúlt a saját gyökereihez és megcsinálta az utóbbi évek legjobb háborús filmjét ami alatt végig Explosions in the Sky szól.
Hazaszeretet? Pipa.
Brutálisan agyonszűrőzött, szaturált kép? Pipa.
Korrekt színészek? Pipa.
Elfogadható forgatókönyv? Pipa.
Remek akciójelenetek, amik nincsenek is annyira eltúlozva? Pipa.
Minden robban? Dehogy!
A történet egy balul sikerült NAVY SEAL bevetést mutat be, ami során csak egy túlélő maradt. Innen jött a cím nyilván. A trailereknél bosszankodtam, hogy felfedik ki az a bizonyos túlélő, erre a film első perce is rögtön megmutatja nekünk egy flash forwarddal. Nem az a lényeg, ki marad életben, hanem amit ezek a férfiak megtesznek egymásért. És ide akkor illik is a casting, hiszen Mark Wahlberg, Taylor Kitsch, Emile Hirsch és Ben Foster nagyon illett a filmbe.
Külön kiemelném az akciójeleneteket. Nyilván volt bennük túlzás, át kellett jöjjön a harctér kaotikussága, de ezt valahogy sikerült mégis úgy megcsinálniuk, hogy nem rángatták a kamerát, mint egy 6 éves aki először tart ilyet a kezében. A hangok pedig csak a hab voltak a tortán.
A tudod a sorsuk és látod milyen kemény dolgok történnek velük recept miatt elkerülhetetlen, hogy a Lone Survivor sötétségéből kicsi ne szivárogjon a szívedbe a végére. És hát Riggins…