Hiába na, azért erős a felhozatal. Persze ez a mashup csak a főbb kategóriákat vette elő, majd a 3 órás show alatt megtudunk mindent a többiről is.
Hiába na, azért erős a felhozatal. Persze ez a mashup csak a főbb kategóriákat vette elő, majd a 3 órás show alatt megtudunk mindent a többiről is.
És az utolsó percekben még az is kiderül, hogy miért Lion a film címe. Vagy nem így kéne kezdeni? Bár ez az Oscar jelölt is sírós darab, de legalább nem mély depresszióba löki az embert.
A történet középpontjában Saroo áll, aki 5 évesen elkeveredik az otthonától Indiában. De úgy 1600 kilométerre. Ott intézetbe kerül, míg végül örökbe fogadja egy gazdagabb ausztrál házaspár. Aztán felnőttként elkezdi kutatni a tényleges családját. És közben még Rooney Mara is meglesz neki.
Viccelődök itt, pedig a film nagyon megható. Azok a részei a legjobbak, amikor az 5 éves gyerek elsodródik az otthonától, életben próbál maradni egy nagyvárosban, és végül intézetbe kerül. Ezek így játszanak az ember szívével, mivel úgy tűnik, hogy a 80-as években még erősebb volt a gyerekkereskedelem Indiában mint manapság, szóval elég komoly veszély is fenyegeti a srácot.
A probléma inkább ott van, hogy egy időugrás után a felnőtt Saroo-t látjuk, aki a karrierjén dolgozik, és a barátnőjével éldegél. Egészen addig, amíg egy apróság miatt fel nem törnek az emlékei. Mármint ezzel az a baj, hogy a szerelmi szál, és az ehhez köthető dráma elég gyenge lett. Nem a színészek miatt, hanem egyszerűen nincs kellően kidolgozva. Ez mondjuk ahhoz is köthető, hogy az egész film egy megtörtént eseményen alapul, szóval míg történetileg elég erős drámát lehetett volna csinálni akár a mostohaanyával is, akit Nicole Kidman alakít, teljesen kihagyva a barátnő szálat, de sajnos valamennyire ragaszkodni kellett az életben történtekhez.
A lényeg, hogy az erős kezdés utáni hullámvölgyből gyönyörűen kászálódik ki a film, és a végére ismét csak pengeti a néző szívének húrjait. Ahogy a csávó kutat az emlékeiben, ahogy rátalál a kellő információra, és ennek a következményei egyszerűen csodálatosak. Kicsit hatásvadász, főleg a szerintem borzasztó zongorás zenével, de mégis működik, működött nálam.
Meglepett, hogy egy mondhatni vidámabb film is került az Oscarért küzdők sorába. Persze komoly témákról szól a Hidden Figures, de ezt remekül ellensúlyozzák a vidám részletekkel.
A film három fekete nőről szól, akik a NASA-nál dolgoznak számítógépként. Még mielőtt az IBM befutott emberek végezték a számításokat az űrversenyben. Mindhárman más-más célt akarnak elérni a szervezeten belül, de ehhez maguknak kell kitaposni az utat a rasszizmuson át.
A film legnagyobb erőssége, hogy nem durrbele tolja a képünkbe az üzenetét. Nincsenek fröcsögő, agresszív fehér emberek benne, inkább csak az akkoriban mindennapi rasszizmust mutatja, és hogy az mennyire fájhat az elszenvedőinek, miközben az mennyire természetes ott mindenki számára. Senkinek sem tűnik fel, hogy az elkülönített fekete mosdók, vagy ivókút is mennyire megalázó. És hogy ez még az okos tudósoknak sem probléma. Innen lehet továbbgondolni, hogy manapság is mennyi hasonló eset van, amit természetesnek veszünk.
Viszont az üzenet tényleg nincs szájbarágva, mivel a fentiek mellett egy tipikus, de felemelő underdog történetet kapunk, ahol a nem túl előnyös helyzetben levő főszereplők minden nehézséget leküzdve törekednek… ezúttal nem a győzelemre, csak a jobb életre. Így rengetegszer lehet mosolyogni is a filmen.
Persze néhol elnagyolt a magánéletük, mivel a három főbb szereplő között nehezen egyensúlyozott a Hidden Figures, kicsit túlvállalta magát velük. És ez már a negatívum rész igen, szerintem a karrier része működött igazán a filmnek, míg az otthoni jeleneteik lehúzták kicsit. Azért még is így bőven jó lett a végeredmény.
Annyira különlegesnek nem érzem, a belefeccölt 2 óra simán megérte, de valahol mégis felejtős a végeredmény.
A New York Times megkérte a rendezőt, hogy fejtsen ki bővebben egy jelenetet a filmből, így az a kezdő képsorokról beszélt 4 percen át. Akit kicsit érdekelnek a filmek, annak érdekes lehet.
Vagyis a legjobb CGI-ért küzdők egy videóba összegyúrva. Gondolom simán Jungle Book lesz ez, de azért lássuk ki próbálja lenyomni. Mármint lássuk képben, hiszen a jelölteket már rég tudjuk.
Az öregurak kijöttek a barlangból, és megmutatták, hogy kell tökös filmeket csinálni a 21. században is? Fura ilyet mondani arra a filmre, ami egy fegyvertelen katonáról szól.
A történet középpontjában Desmond Doss áll, aki kötelességnek érzi, hogy részt vegyen a II. világháborúban. A probléma, hogy a vallása tiltja a fegyverhasználatot, így szanitécnek áll, és így akar segíteni a bajtársainak. Persze azok eleinte nem nézik jó szemmel, hogy nem akar puskát fogni a srác.
Amúgy egy tipikus háborús film a Hacksaw Ridge, ami szinte teljesen a karaktereire támaszkodik. Szép nyugisan bemutatja Desmond jellemét, és azt, ami miatt egyre vallásosabb lett. Viszont ő sem lehet tétlen a fasizmus nyomása ellen, így jöhet a bevonulás- és kiképzés-kombó, ahol elég sok kellemetlenség éri a vallása miatt, mivel gyávaságnak tűnik a döntése.
Aztán az egyelőre még naiv katonákat kivezénylik bevetésre, be kell venniük a film címét adó gerincet, ami tele van japánokkal. Így jutunk egy olyan harctéri jelenethez, ami simán visszakanyarodik a Ryan közlegény kezdőképsoraihoz. Nagyon-nagyon durva vérengzés, ami senkit sem kímél, és ha nem is teljesen realistán, de visszaadja a háború borzalmát.
Pont a durvasága még egy olyan pluszt is ad a filmnek, hogy izgulhatunk a valamennyire megkedvelt karakterekért, mivel bárki, aki feláll a csatamezőn, az megkaphatja a fejesét, vagy más gyomorforgatóbb halálnemét.
Mindez egyszerűen magával ragadó az utolsó fél óráig. Rendben, előtte is kicsit kurta volt, ahogy kikerültek a csatamezőre a katonák, ott a vágó vagy az író nem remekelt, bár így is hosszú a film. Ellenben míg a karakterépítés közben egyáltalán nem zavaró a vallási téma, addig a végére kicsit túl sok lett a szimbolika (az a fürdés) és a hősies zene.
Nekem ez vett el a film erejéből. Nem kellett volna a visszafogottságból ennyire átmenni a túlzások mezejére. Mindezt úgy mondom, hogy például a Hazafiban amikor Gibson fut a zászlóval az simán elfért. Persze a Hacksaw még így is jobb film annál, sokkal fókuszáltabban közelíti meg a témáját, talán pont amiatt is zavaró a túlzás a végén.
Mindenképp említést érdemel, hogy mátor, január 27-től nézhető az HBO Go-n az Oscar díjra jelölt Mindenki című rövidfilm. A listán Sing néven szerepel, de attól az még magyar.
Férfiak, modern cowboyok teszik, amit meg kell tenniük, más kiút nincs a mélyszegénységből. Közben szól a country zene. Össze is foglaltam a filmet?
A történet röviden annyi, hogy két testvér, egy okosabb és egy forróvérűbb bankokat rabol, mert szükségük van vagy 40 ezer dollárra. Nem bután csinálják, sosem visznek el jelölt pénzt, de nyilván így is veszélyes a dolog. A másik szálon pedig egy marshall érkezik, aki a nyugdíjazása előtt még utolsó megbízatásként a nyomukba ered. Ezzel meg is van minden összevaló egy tragédiához?
Igazából a fentinél árnyaltabb a kép, de az apróságok annyit adnak a filmhez, hogy nem akarok már mást lelőni belőle. Amúgy ez a Hell of High Water legnagyobb erőssége: mindennek hagy időt a nyugis kibontakozásra. Nyilván van, akinek unalmas és lassú, de pont erre a lassú alapozásra lehet igazán erős épületet felhúzni. Avagy a film utolsó fél órája, csúcspontja bőven megéri a befektetést.
– Only assholes drink Mr. Pibb.
– Drink up.
Igazából nem lep meg a film felkapottsága. Na nem itthon, hanem odakinn, mivel erőteljesen belemarkol a reménytelenségbe, amit nagyon sokan át tudnak érezni. Minden elhal körülöttük, nincsenek munkalehetőségek, csak a “bankok” gazdagodnak meg, miközben minden életet kiirtanak. Ez még nálunk is rezonál, viszont a neo western hangulat, az égő texasi puszta már erőteljesen amerikaivá teszi.
A szereplőgárda mindenképp zseniális. Mondjuk előre Ben Fostert venném, aki szerintem kicsit túljátszotta, de Chris Pine egyre ügyesebb mostanában, Jeff Bridges pedig hozza, amit elvártunk tőle. Tökéletesen illik a filmbe az öreg, de az Oscar jelölést kicsit túlzásnak érzem, hiszen teljesen hasonlót alakított már jó párszor.
Összességében nagyon jó film, bőven hagyja lélegezni a karaktereit a remek csúcspontig, és nem bagatellizálja el a befejezést, viszont valami plusz hiányzott mégis belőle.
Nem szeretem a musicaleket, így nem is nézek túl sokat. Egyéni ízlés nyilván, de a nagy táncos jelenetek nem szórakoztatnak. A La La Land ennek ellenére is tetszett, bár lehet kevésbé, mint azoknak, akik odavannak az ilyesmiért.
Konkrétan az elején kicsit megijedtem, amikor két olyan tipikus musical darabbal kezdett, amit nem szeretek. Persze technikailag ezek is szépek voltak, sőt, az egész film gyönyörű. Na meg a kezdő jelenet látszólagos vágás nélkülisége már alapból lenyűgöző.
Most jön a de… de szerencsére egy földhözragadtabb (nem negatívan értve) film is megbújik a sok dalolás alatt, később mellett. Egy szerelmes történet az álmokról, gondolom emiatt kapja a film a rengeteg “menekülés a valóságból” megjegyzést, pedig szerintem pont az a jó, ahogy egyre inkább beüt a realitás a filmben és mélyülnek ezzel a karakterek. Itt ez a két szerelmes fiatal vágyakkal, álmokkal, és szépen lassan rájönnek, hogy ezek valóra váltása mivel jár. És erre akaszkodva még a kreativitásról is elfér pár gondolat a La La Landben.
Még egyszer visszatérnék arra, hogy milyen gyönyörű a film. Most nem Gosling szemeire gondolok, hanem az éjszakai jelenetekre. Na jó, a nappaliakra is áll a dolog, de Los Angeles a lámpák fényében megigéző, olyan amiért a nagyvásznat kitalálták. Komolyan, még azt a hosszú sztepptáncos jelenetet is feldobta az időpont.
Amit nem tudnék éltetni, az Gosling. Emma Stone mindenét beleadja, de Gosling csak a kinézetével illik a filmbe. Avagy tényleg egy ilyen szép férfi kellett szerintem a főszerepbe, de egy kicsit több lelkesedés elfért volna. A kettejük közötti kémia is elég felemás volt, néhol nagyon klappolt, de azért rossz pillanatok is voltak bőven benne.
Azon mondjuk magam is meglepődtem, hogy mennyire felkapott lett a film. Úgy tűnik az emberek ki voltak éhezve már egy tényleg jó musicalre, ami a régi idők felidézése mellett valamennyire modern is. A végére csak ez az érdekesség maradt: egy videóban (indavideo backup) a sok musical, amikből idézett a film.
Itt a többi, de nekem ezek tetszettek a legjobban.
Lássuk, hogy az akadémia szerint mi volt a tavalyi felhozatal legjobbja. Mármint a nem annyira blockbusterek között, mondjuk onnan nem is sok mindent tudnának jelölni. Mi volt a meglepetés a listán? Azért Gibson legjobb rendezőije, bár megkapni tuti nem fogja, eléggé jó hír. És basszus a legjobb filmek közé is bejutott.
Plusz a “Legjobb rövidfilm” kategóriában a Sing (előzetes) az egy magyar darab.
Legjobb film
Arrival
Fences
Hacksaw Ridge
Hell Or High Water
Hidden Figures
La La Land
Lion
Manchester By The Sea
Moonlight
Legjobb forgatókönyv
Hell or High Water
La La Land
The Lobster
Manchester By the Sea
20th Century Women
Legjobb rendező
Denis Villeneuve (Arrival)
Mel Gibson (Hacksaw Ridge)
Damien Chazelle (La La Land)
Kenneth Lonergan (Manchester By The Sea)
Barry Jenkins (Moonlight)
A Ghost in the Shell egy 2 perces PG-13 besorolású előzetessel jelentkezik a napokban.
A Logan pedig január 19-én kapcsol gyorsabb fokozatba a hype vonaton, egy kicsit több, mint 2 perces trailerrel. Indulhat az év, kezdhetjük várni a tavaszt és nyarat. Ezen film kapcsán megjegyezném, hogy postán sokan kapnak 1-1 framet, de szerintem ezt túltolta a marketing csapat.
Persze most valaki tuti beírja, hogy ezek miatt minek. Szerencsére neki még hátravan az Oscar szezon. Január vége felé lesz a jelöltek bejelentése, és február 26-én a show. Ennek kapcsán megjegyezném, hogy az Arrival, a Fences, a Patriots Day, a Hidden Figures, a La La Land és a Moonlight kiszivárgott dvdscreeneren. Utóbbi kettő 100%, hogy ott lesz a jelöltek között majd.
A jobboldali, Jimmy Kimmel lesz a februári Oscar show házigazdája. Az Emmy díjátadón már bizonyított, most meglátjuk mit kezd a mozisztárokkal. Reméljük nem rendel pizzát mindenkinek.
Szoká szerint ott leszek este, meg szerintem közületek is páran. Idén meglehet a nagy áttörés, hiszen nem az HBO vagy a Pro7 adja a showt csak, hanem a DunaTV-n is nézhető lesz eredeti hanggal. Szóval hajrá, lehet ébren maradni. Itt voltak a jelöltek, akik közül kihirdetésre kerülnek a legjobbak. Tudjátok, idén magyar film is esélyes egy díjra!
Gondolom úgy lesz, mint minden évben, 2-ig vörös szőnyeg, és után kezdődik a show.
A Live Blog átalakul kicsit részemről. Én is csak kommentben leszek aktívabb, magát a posztot nem sokan olvasták, de azért a nyertesekkel frissítve lesz folyamatosan. Kb. éjfélkor kerül ki maga a liveblog poszt, addig itt lehet tippelgetni meg dumálni az eseményről, a jelöltekről.
A Honest Traileres srácok nem akartak kimaradni a buliból, és a legjobb film díjáért versengőkkel poénkodtak egy sort. Akad pár telitalálat benne.
Még egy videó, amiben az Oscar jelölteket foglalják össze nekünk. Eléggé hangulatos lett, jó készülődés a vasárnapi “bulira”. A tovább mögött nézhető.
A Burgeresek most a VFX Oscarokat az évek során hazavivő filmeket dobták össze nekünk egy montázsba. Itt vannak az idén küzdők. És akkor most lássuk a marhasok évet.
A színészek céhe is kiszórta a fontos díjakat. Ismét egy támpont az Oscarra, hiszen a Spotlight beszedte a szereplőgárdásat, ez a big picture winhez jöhet jól, Leo pedig a férfi főszerepet. Ahogy a női főszerepet hazavivő Brie Larsonra téve sem kapunk vissza sok pénzt már az Oscarra fogadva, annyira biztos az ottani díja.
Férfi főszereplő: LEONARDO DiCAPRIO / Hugh Glass – THE REVENANT
Női főszereplő: BRIE LARSON / Ma – ROOM
Férfi mellékszereplő: IDRIS ELBA / Commandant – BEASTS OF NO NATION
Női mellékszereplő: ALICIA VIKANDER / Gerda Wegener – THE DANISH GIRL
Kiváló szereplőgárda: SPOTLIGHT (Open Road Films)
Egy baromi jó montázsban az Oscar VFX kategóriájának résztvevői. Kinek adnátok? Nekem bőven a Mad Max a befutó.