A Michael Bay producerkedésével készült Covid-film. Ez mindent elmond róla? Pedig van rendezője, meg írója, és meglepően erős a szereplőgárdája. Akár jól is elsülhetett volna? Kötve hiszem.
A történet egy mutálódott Covid világban játszódik, ahol a vírus sokkal halálosabb. A kukások kaptak abszolút katonai hatalmat, mindenkinek otthon kell maradni, aki megfertőződik, azokat a még halálosabb Q-zónákba különítik el. De úgy, hogy konkrétan rájuk törik az ajtót és elviszik őket.
Vannak páran, akik immunisok a kórra, ők szabadon járhatnak-kelhetnek. A főszereplő például egy biciklis futár, aki szerelmes egy nem immunis, a nagymamájával otthon levő lányba. Arról álmodoznak, hogy elmennek Big Surba, ahol jó a levegő, és lehet élni nyugiban. Csak ehhez sok pénz kell. Mindeközben vannak olyanok, akik immunitás karkötőkkel üzletelnek, meg még más dolgok is vannak, felsorolni sincs kedvem.
A Songbird legdurvább baja, hogy egyszerűen nem érződik filmnek, pedig olyan rövid, hogy akár összetömöríthettek volna mindent iszonyat fejesre. Bár a különálló szálak végül összeérnek, de valahogy mégis annyira elkülönülnek, hogy egy pillanatra sem lehet együttérezni senkivel. Főleg nem a két főszereplővel, nincs igazi kapcsolat közöttük, így nézőként felénk sem, egyszerűen nem érdekes a sorsuk.
Így perszea show-t ellopja a fő kukás Peter Stormare, aki tulajdonképpen egy végtelen hatalom által korrumpált hivatalnokot alakít, a kormányok tökéletes kritikájaként. Sőt, érdekes módon nem csak ez az üzenete van a filmnek, azon kívül, hogy azért a józan ész szabályait érdemes betartani egy világjárványban, de nem szabad megőrülni a bezártságba.
Mindezt úgy kell elképzelni, hogy bár nem Michael Bay a rendező, de az egész film olyan, mintha az ő rossz hasonmása csinálta volna. Ugyanaz a vágástechnika, rángatott kamera, digitálisan túltolt színvilág. Vázlatok sétálnak “jelenetekben”, csak nincs mögötte az igazi Bay vízió, az a bármit megtehetiség, amik miatt néha cool amit csinál még mindig. Ehelyett.. semmi nincs, csak a fent emlegetett üzenet.
Nyilván ebben, és a szétdaraboltság érzésében közrejátszott az is, hogy a világjárvány korai szakaszába készült, amikor még nem igazán voltak olyan covid szabályok sem, mint amik miatt Cruise a minap kiakadt. Mindenki jobban vigyázott magára, miközben zajlottak a kijárási korlátozások.
Egyszerűen csak forgatni akartak, kihasználni (exploitálni?) a helyzetet, némi pénzt szerezni. Unatkoztak is a színészek otthon, ezért sikerült ilyen neveket összeszedni (Daddario, Whitford, Stormare, Robinson, Moore, Hauser, KJ Apa, mindenki ismerős valahonnan). Szóval 1-1 helyszínen, kis stábbal mindenki leforgatta a jeleneteit, az, hogy közösen alig látszanak, az nem számít. Majd a néző összeköti a dolgokat.
Hát nem jött be.
