Sejtettem, hogy a Transformers 4. része nem lesz jó, de még így is pofáncsapásként ért, hogy mennyire szar. Néhol el sem hittem már a gagyirengeteget, amit a végén megkoronáztak a “Dínó komák, szabadok vagytok, vágtassatok” lezárással.

Cool cool cool, csak 2 órát kell erre a jelenetre várni, hiába volt a trailerben.

Itt rögtön ki is térnék arra, hogy elegem van a “tátsd ki a szemed, csukd be az agyad, élvezd” érvelésből, aminek csak a paraszt hiányzik a végéről, hogy jobban átérezzük milyen hangsúllyal kell érteni. Akinek a Transformers 4. nem tetszik azok nem mind a Citizen Kane-re verik ám, de ne vicceljünk már, hogy ez az előbbi az egyetlen érv amit fel lehet hozni a Transformers védelmében. Ott volt a Guardians of the Galaxy, szintén tátottszájas akciós, mégis normálisan voltak képesek felépíteni a karaktereket a humoron keresztül. Hogy az Edge of Tomorrow remek szerkezetéről ne is beszéljek.

Szóval Bay jött, megint fűt-fát ígérgetett, aztán csinált egy olyan szart, mint az összes eddigi volt. Na jó, egy icipicit jobb, mint a harmadik, de még mindig messze van az a léc, amit meg kéne ugrani. Kezdem is azzal, amiben jobb: a robotos akciójelenetek. Olyan a design és olyanok a beállítások, hogy végig követhető minden. Csak 7 év kellett ehhez.

Szóval volt egy két fasza lassítás, végre sokszor nézhettük a robotok harcát olyan szögből, ahonnan is látni lehetett, mindezt jelenleg csúcsközeli CGI megvalósítással. Mondjuk a négyzetlapokra bomló reklámrobotok kicsit neccesek voltak, ahogy a horgonyon levő emberek mögötti odavetítés is, de amúgy a CGI csúcstechnika.

Ezen kívül még Mark Wahlberg érdemel pár szót, aki a kevés neki jutó poént tökéletesen prezentálja, sokkal kevésbé lóg ki a filmből, mint az eddigi emberi hősök. Ennek ellenére kicsit furcsa ez az apa-lánya-annakfiúja szál, ami kicsit erőltetetten tér el az eddigi szerelmi alapokról. Na meg persze a sok tartozás kliséhalom… áh, mindegy.

Valahol olvastam egy olyan leírást a Transformersről, hogy ez az egyetlen nyári látványfilm, mert annyira túlterheli az érzékeket. Ez Bay célja. Tökéletesen leírható ezzel a helyzet. A forgatókönyv szokás szerint szar, bár a magva a CIA ügynökkel és a feltalálóval bárhova kifuthatott volna, de aztán egy ilyen 165 perces megalomán szikrarengeteg lett belőle.

A film nézése közben arra is rájöttem, hogy miért harcolnak ilyen hosszú ideje az álcák és az autobotok: mert egyik sem tud célozni. Ha minden jelenetért amikor körbelövik a robotok egymást (sok szikrával) kapnék egy százast, akkor ma vehetnék egy üveg piát amivel eltüntetem a TF4 nyomait is a fejemből kicsit.

Amúgy szerintem Bay tud még normális filmeket csinálni, az erőemberes szépen fényképezett Pain & Gain bizonyíték erre, de adja már át a stafétát valami másik rendezőnek a Transformers franchiseban. Ezeket a dumákat én nem veszem be, hogy “meg kellett alapozni az új trilógiát, ezért csináltam én a negyedik részt.”

Sokat írhattam volna volt még a filmről, de inkább igyekszem túllépni rajta.