Baromira nem szeretem a kapcsold ki az agyad érvelést, mert sokkal komplexebb kérdésnek tartom, de itt majdnem elsütöttem. Finomítok rajta, mert filmekre inkább úgy érthető, hogy vajon a zsánerén belül mi lehetett a célkitűzés, és ezt hogy érte el. Egy blockbusternél az az elvárás, hogy blockbusterként működjön. Így fér el az auteur mestermű Armageddon is bármilyen értelmes beszélgetésben, na meg a Trap. Avagy nyilván lehet Shyamalan céljaival nem egyetérteni (szép volt human), de amit itt akart érni, az… sikerült? És még Josh Hartnett is villantott közben.
Körülírva fogalmaztam, hogy a történet olyan lyukacsos, mint a sajt, hiszen már azon a felvetésen is elhasal, miszerint ennyi ártatlan szétperelne minden bűnüldöző szervet, mert életveszélybe keverte. Vagyis onnan kellett volna kezdenem, hogy a film alapötlete egy sorozatgyilkos, a Butcher elkapása körül bonyolódik, akiről az FBI megtudja, hogy részt fog venni egy koncerten.
A kifordítás az, hogy az egészet a Butcher szemszögéből látjuk, aki a lányával megjelenik egy híres énekesnő koncertjén, ahol csápol az arénában, élvezi a gyereke mennyire odavan az eseményért, de kezd neki gyanús lenni, hogy mennyi zsaru van ott a felnőtt férfiakat ellenőrizni sorban. Rájön, hogy csapdába esett, na de ki tud vajon kászálódni belőle? Szurkolnunk kéne?
Érdekes meta szint, hogy a Trap láthatóan a munka-családi élet egyensúlyáról szól, egy apáról aki igyekszik nem keverni ezeket, miközben Shyamalan célkitűzése a lánya a színészi és zenei karrierjének beröffentése is lehetett, avagy a legnagyobb munka-család keverés, de várjunk csak, végtére is oda jut ki, hogy elkerülhetetlen a dolog.
Viszont mindemellett egyszerűen tényleg magával ragadó az első óra így a “vad” szemszögéből. Erre tényleg nem lehet rásütni, hogy annyiszor láttuk már jobban, legalábbis is így koncertbe csomagolva, mielőtt valaki kezdi a sorolást a Rambo-val. A fordulatos kezdet átrepíti a borzasztó szövegeken a Trappet. Mármint komolyan, kéne egy író Shyamalan mellé, aki csak a beszédet rendbe teszi, de közben meg szinte már ez is az auteursége, hogy senki nem igazi ember nála, miért adná ezt fel?
Ezen kívül Shyamalan belenyúlt a főszereplőbe is, hiszen Josh Hartnett nagyon illik ebbe a filmbe, legalábbis élvezhette a szerepet, és az említett jó rész nagy részben rajta is múlott, ahogy izzadt az egyre több rá irányuló reflektor mögött, de végig megőrizte a hidegvérét.
Kerülgettem a fordulatot, ami változást hoz a filmbe, és sajnos onnan már nem volt annyira erős a Trap, de mégis egy szórakoztató nem tipikus thrillerként dobta fel a nyarat.
