Röviden: Dunkirk

Az a pillanat, amikor abbamarad a zene és elhallgat az órakattogás az eszméletlen. A film emlékeztetett, hogy miért is járok még mindig moziba sokszor: az ilyen élményekért is, mint amilyen a Dunkirk volt.

A történet ugye egy mentőakció története, méghozzá 3 idősíkon, amik összeérnek a végére. Ezzel, és a karakterektől való távolságtartással valamennyire kicsit kísérletező lett a film, hiába álltak neki 100 milliós büdzsével.

Előzetesen nem vártam annyira, hiába Nolan film, mert nem elszállt koncepció volt — persze a kedvence, az idő így is előkerült –, így talán még erősebbet ütött. Nyilván nem a történet bonyolultsága, hanem a kivitelezése, ahogy folyamatosan ott a feszültség, ahogy mindent beterítenek az IMAX-szel felvett repülőgépes jelenetek (az a látvány!), ilyet ritkán érezni moziban. Nolannak most mindfuck nélkül sikerült, szemben az Incepctionnel. A Dunkirk úgy hatott, mint a The Revenant, a Gravity és a Mad Max: Fury Road. Moziba kell látni, és szerintem ezt sokan érzik, mivel hetekkel a premier után is félig tele teremben néztük.

Simán megértek mindenkit, akit nem győzött meg, ezen tuti nem fogunk most vitatkozni, szemben a Mad Max “semmi nem történik” ellenérveivel (bár ha erről akartok beszélgetni azt ne itt tegyétek, hanem a kritikánál), viszont engem bepréselt a székbe, és nem engedett el egy pillanatra sem.

Abelh rendes kritikája a filmről.

16 hozzászólás a “Röviden: Dunkirk” bejegyzéshez

  1. Igen, látványra fantasztikus, abszolút székbe préselős.

    Tartalmi szempontból – kísérletezés ide vagy oda – bántóan buta.
    (Különösen a főbb karakterek motiváció, fájóan illogikus megoldásai).
    Ebből a szempontból az egyik leggyengébb Nolan film.

  2. Az első fele nagyon üt, tényleg gyönyörű, nyers és profi. A zene legalább olyan fantasztikus, mint a képi látvány, tudatos, sokat ad a mozihoz. Különleges moziélmény az első óra.

    Aztán a második fele nagyon elgyengül. A kivitelezés akkor is hibátlan marad. Nolan már kezd kicsit olyan lenni nekem, mint Spielberg, de nála valahogy az érzelmes részek egyszerűen borzasztóan pátoszosak, sőt néha már ízléstelenek. Ezt már az Interstellarnál is éreztem. Míg Spielbergnél végig olyan a hangvétel, hogy sejtjük, jön majd a szirup, addig nem értem, hogy Nolannak hogy jön össze, hogy van egy törés a filmjében, ahonnan aztán jön a giccsparádé, ami semennyire nincs összhangban a film addigi tónusával. Igazából jobban örültem volna a keményebb, kevesebb érzelemmel (és dialóggal) megtöltött sztorinak, sokkal inkább maradhatott volna az a cselekmény központúság, szótlanság ami az elején vitte magával a nézőt.

    Az idővel való játék meg szerintem itt most egy hatalmas, olcsó gimmick volt, amivel lenyűgözte a producereket meg bizonyította, hogy ez nem “csak egy háborús film”. Nem sokat adott az élményhez, sőt néha zavart, hogy tét nélkülivé tett jeleneteket, mert láttuk az egyik timeline-on, hogy a másikon mi fog történni, de az előzményeit mégis végig kell nézni percekkel később, aggódni viszont nincs miért, mert ha figyeltünk a háttérre, akkor tudjuk, hogy nagyjából ki és mit fog túlélni. Illetve nagyon zavart a sok “majdnem halál”. Egyszerűen lassítja a film dinamikáját a jó pár utolsó pillanatban megmenekülök, de előtte percekig küzdök jelenet.

    Mégis 10/6, mert ahogy indul és végig meg van valósítva, az valóban moziban ritkán átélhető dolog. Annak ellenére, hogy mennyire nem vártam, sokkal jobb élménnyel jöttem ki róla, mint amire számítottam. Pedig az Interstellar után nálam azért nagyot csökkent a Nolanba vetett bizalom.

  3. Örülök, hogy már felépültél és el tudtál rá menni a moziba. Én is imádtam, teljesen egyet is értek a cikkel. A soundtrack-et meg már rongyosra hallgattam azóta. Igazi mozis élmény. Amiket felsoroltál szerencsére mindet moziba néztem, és igen ez is csak moziban az igazi.

  4. IMAX-ben tényleg magával ragadó a látvány és a túl hangosra pörgetett Zimmer-zene. Utána kezdett erodálódni az élmény, hogy kijöttem a moziból és egyre többet gondolkoztam rajta.

  5. Nekem a légifelvételek tetszettek a legjobban, meg volt feszültésggyártás rendesen, meg az idősíkokkal való variálás is odatett a hangulatnak, de néhol olyan blőd húzások voltak benne, hogy a fejemet fogtam.

    Pl. amikor a szótlan katonáról végre kiderítik, hogy valami furcsa vele kapcsolatban, vagy Tom Hardy üzemanyagbarát röpködése. Meg helyenként elég bénán volt felvezetve egy-egy jelenet, pl. amikor zabálják a lekváros(?)kenyeret a hajó gyomrában két pofára, a csávó meg megjegyzi, hogy ő figyeli, hogy merre lehet kimenekülni, ha netalán… na vajon mi fog történni?

    Ennek ellenére az egyik kedvenc Nolan-filmem lett, mert a képeket ezúttal nem próbálta meg agyonnyomni valami borzasztóan modoros, vérkomoly erkölcsi példázatokkal, mint ahogy azt szokta.

  6. Én is egyetértek az előttem szólókkal, hatalmas élmény nagyvásznon nézni.
    Ugyanakkor nekem az volt a rossz, hogy IMAX-ben legfelső sorban néztük, és valamiért ott égve maradt a lámpa egész film alatt, elég bosszantó volt, ráadásul nem tudtunk senkinek szólni…:/
    Szóval én meg fogom nézni majd még egyszer, annak meg örülök szintén, hogy te is el tudtál menni rá human.

  7. Elég jó film. Féltem, hogy a gore hiánya hogyan fogja visszaadni a háború borzalait (lásd: Gibson filmje), de e nélkül is okés volt. Külön tetszett a több idősík.

  8. Ez egy gyönyörűen megoldott differenciál egyenlet,nem gondoltam,hogy leírok ilyet valaha,de az érzelmi töltet totális hiánya miatt nagyon üresnek érződik a film.
    Igazából ennyi,abelh kritikája alatt rengeteg olyan komment van aminél minden szavával egyetértek,érdemes elolvasni azt is(nem csak ezért)

  9. Hát elég gyenge háborús film volt ha lehet annak nevezni. Nolen nálam leverte a lécet , sajnos. Egy Ryan közlegény megmentését vártam és kaptam helyette valami Pearl Harbor szintű valamit . Egyet nem lehet elvitatni a filmtől az pedig a látvány . Az tökéletes volt de a buta karakterek akik amúgy idegenek számunkra és azok is maradnak a film végéig mert semmit se tudunk meg róluk és ha elhangzik 10 értelmes dialógús a filmbe már sokat mondtam.

  10. Ja, azt mondja már meg nekem valaki, mi ez az ortó nagy hülyítés a főszereplő nélküliséggel, meg hogy az eseményre koncentrál, ilyesmi? Rohadtul ott van a kiskatona, a pilóta meg a hajós karakter, izgulni lehet értük, nekem ez totál nem különbözött semmi más filmtől ezen a téren. Ez adja az érzelmi töltést. Vagy valamit félreértettem?

  11. Nem tudom. A film nekem olyan roppant szegényes megvalósításúnak tűnt. Pár repülő harcol csak és csupán egy tucat hajót mutatnak, akik kimentenek 300 ezer embert?! A Dinamó-hadművelet ennél azért sokkal nagyobb volt. A wikipedia szerint 850 hajó ment embereket menteni. A németek és az angolok együtt 100+262 repülőt vesztettek. Na ehhez képest mondom, hogy az egész úgy hatott, mintha a Honfoglaláshoz hasonló minimalista stílusban forgatták volna le az egészet. Szóval lehet a szerkezet érdekes, a légi csaták gyönyörűek, de ettől még az egész nem volt egy nagy eresztés.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.