Röviden: Dunkirk

Az a pillanat, amikor abbamarad a zene és elhallgat az órakattogás az eszméletlen. A film emlékeztetett, hogy miért is járok még mindig moziba sokszor: az ilyen élményekért is, mint amilyen a Dunkirk volt.

A történet ugye egy mentőakció története, méghozzá 3 idősíkon, amik összeérnek a végére. Ezzel, és a karakterektől való távolságtartással valamennyire kicsit kísérletező lett a film, hiába álltak neki 100 milliós büdzsével.

Előzetesen nem vártam annyira, hiába Nolan film, mert nem elszállt koncepció volt — persze a kedvence, az idő így is előkerült –, így talán még erősebbet ütött. Nyilván nem a történet bonyolultsága, hanem a kivitelezése, ahogy folyamatosan ott a feszültség, ahogy mindent beterítenek az IMAX-szel felvett repülőgépes jelenetek (az a látvány!), ilyet ritkán érezni moziban. Nolannak most mindfuck nélkül sikerült, szemben az Incepctionnel. A Dunkirk úgy hatott, mint a The Revenant, a Gravity és a Mad Max: Fury Road. Moziba kell látni, és szerintem ezt sokan érzik, mivel hetekkel a premier után is félig tele teremben néztük.

Simán megértek mindenkit, akit nem győzött meg, ezen tuti nem fogunk most vitatkozni, szemben a Mad Max “semmi nem történik” ellenérveivel (bár ha erről akartok beszélgetni azt ne itt tegyétek, hanem a kritikánál), viszont engem bepréselt a székbe, és nem engedett el egy pillanatra sem.

Abelh rendes kritikája a filmről.

human
írta
2017. 08. 29. 12:40
megjelenés
16
hozzászolás


Nolan nem akart szarozni a Dunkirkkel

A Warner eléggé megengedő Nolannel, hiszen mindig rendesen teljesítenek a filmjei, mindig időben befejezi őket, és az előre betervezett költségvetést nem lépi át. Ez mind jó tulajdonság az öltönyösök számára. És mégsem ők szóltak be ezt az őrültséget hallva:

Nolan forgatókönyv nélkül akart nekiállni a Dunkirknek.

while doing research for the film he became so immersed in the details that he felt comfortable in thinking a script-free approach could work.

Ezt egyenesen Nolan mondta:

I got to a point where I understood the scope and movement and the history of what I wanted the film to address, because it’s very simple geography

A felesége és producer partnere ezek után úgy nézett rá, mint valami őrültre, szóval ugrott a dolog.

human
írta
2017. 08. 05. 00:00
megjelenés
20
hozzászolás


Blockbuster watch: Dunkirk

Christopher Nolan ismét bizonyított, hogy húzónév a mozis piacon, Luc Besson pedig újfent aláhúzta az ellenkezőjét – legalábbis az ígéret földjén mindenképp.

Mai jegyárakkal kalkulálva ott tartunk, hogy Nolan eddigi kilenc egészestés mozijából a Prestige-t és a Mementot leszámítva a maradék hét megugraná a százmilliót, nemzetközileg pedig szintén egyedül a Memento marad ki ebből a leosztásból. Sőt, a legutóbbi négy filmje, természetesen két szerfelett sikeres Batmannel is a kalapban a globális piacon 3.5 milliárd dollárt hozott (és itt nem is számoltam át mai jegyárakra, pedig az még dobna ezen a számon).

Nem fanboykodás ez az okos beszólások előtt, csak egy kis játék a számokkal, hogy kérdés se maradjon afelől, hogy most Nolan a top Hollywoodban és nem véletlen csinál azt, amit akar, legutóbb például a Dunkirket.

Elmondása szerint is egy baromi drága kísérleti filmmel próbálkozott, de azért ahogy a kritikában is leírtam, annyira bízott benne a stúdió, hogy 20 milliót és még 20%-os részesedést kapott az otthoni bevételből, amilyen rendezői bérezésre Peter Jackson King Kongja óta nem volt példa. A Dunkirk nyitása első ránézésre így a hatalmas bevételek után visszafogottnak tűnhet az 50 milliós hétvégéjével, de nem egy tipikus blockbuster mozi, amire ész nélkül rohannak a népek, plusz a Warner eleve kábé ennyire saccolta és a 150 milliós büdzsét bőven lehet pofozni a nyár végéig. Ilyen visszajelzések mellett a 200 elvileg a zsákban lehet Amerikában és nemzetközileg még jócskán pakolni fog hozzá.

Kevésbé áll jól Luc Besson szénája manapság, a Lucy váratlan kiugró sikere 126 millióval (manapság 139 lenne) és az Ötödik elem inflációval számolva 123-mal esne csak át a 100-as túlsó határára Amerikában, ellenben globálisan mindkettő (még) szebben termelt és ebben reménykedett a francia mester a Valerian esetében is. Besson amilyen instant klasszikusokat rendezett sorban 20-30 éve, úgy hagyja hidegen a közönséget két évtizede. A Jean D’arc kolosszális buktája után 7 évig pihent, hogy aztán az Artúr és a Villangókkal ugyanakkorát zakózzon, rendezőként meg azóta csak a Lucy-val alkotott maradandót és akkor is csak a kasszáknál. A Valerian elvileg jobban sikerült valamivel és visszacsempészi állítólag az Ötödik elem legjobb pillanatait néha, ellenben a 17 milliós nyitás maximum 50-re lesz elég Észak-Amerikában és Besson reménykedhet a világ többi részében, amivel eleve jelentősebben számoltak. Saját elmondása szerintem minimum 350 kéne globálisan, hogy a 200 milliós gyártási költség után elgondolkodjanak a folytatáson, de erre most szerintem senki nem fogadna nagy pénzben.

Közben a War for the planet of the apes sajna 60% felett esett és gyengén muzsikál otthon, de a Baby Drivernek esetleg kinézhet a 100 millió, ami nem semmi siker.

A hétvége amerikai bevételei: Folytatódik a bejegyzés »

abelh
írta
2017. 07. 24. 23:25
megjelenés
23
hozzászolás


Dunkirk

Egy kicsit albeh veszi át a blockbustereket, nekem még 1-2 hét mire újra mehetek rájuk – human

Christopher Nolan nem érdemtelenül nőtte ki magát hollywoodi jelenséggé, okosan bólintott rá a kötelező stúdiófilmekre, amelyek szünetében szépen vitte a szívének kedves(ebb) projekteket is, hogy végül eljusson arra a pontra – ami olyan kevés rendezőnek adatik meg – vagyis hogy azt csináljon, amit csak akar. Ez a karrierösvény most a Dunkirkben teljesedett ki, amihez mellesleg egy 20 millió dollár + 20% a bevételből csekket is csomagolt a Warner.

Dunkirk sztorija jó eséllyel derenghet még a töri órákról, de csak a kötelező ismétlés kedvéért 400.000 szövetséges katona ragadt a névadó parton, körülölve a tengerrel, másik oldalról meg a még inkább fenyegető német csapatokkal és itt kéne valamit cirkumveniálni. A sztori nélkülözi az eposzi csatákat, a hatalmas hősöket, a végkifejletet leszámítva a katartikus csúcspontokat, szóval elég vastag kérdőjeleket vet fel, hogy miért esett erre Nolan választása, amikor a világon bármit megfilmesíthetett volna.

A megfejtés a film megtekintését követően (és közben is) egyértelmű. A rendezőt még huszonéves korában a környéken hajózva rántotta be a hely varázsa, illetve az epikus evakuálás története, rittyentett is gyorsan egy alig 70 oldalas forgatókönyvet, aztán úgy döntött ül rajta még vagy 25 évig, amíg 1. bármelyik stúdió bevállalja a kvázi kísérleti dramaturgiát, 2. neki is lesz elég rutinja, hogy visszaadja azt, ami összeállt a fejében.

A Dunkirk története ugyan is három szálon fut, amely önmagában még kevés lenne az üdvösséghez, ellenben az, hogy mindegyik eltérő idősíkot dolgoz fel, egészen sajátságos szerkezeti kihívásokat és ziccereket eredményez. A sarokba szorult katonák epizódja egy hetet, a hajón feléjük érkező civil felmentő sereg egy napot, Tom Hardy a levegőben huligánkodva pedig egy órát kap a fiktív játékidőből.

A film eleve jókora távolságot tart a nézőktől, szemlél, megfigyel, még csak nem is vizsgálódik, csak ott van az események állandó gócpontjában, ahol szinte nem is húsvér karaktereket követünk, hanem inkább testet öltött érzelmeket. Ráadásul nem is szélsőséges érzelmi skálákon ingázunk, a félelem, a rettegés és a túlélési ösztön nyilvánul meg egy-egy katona (esetlegesen civil) cselekedetein keresztül és megpróbál minket is valamilyen szinten beemelni a történetbe.

Hogy Nolan mennyire következetesen tart távolságot direkt, vagy éppenséggel miként nem tud magával húzni a sztoriba, ebben nem szeretnék állást foglalni, de az események láncolata közötti állandó kapcsolgatás tudatosan, vagy sem, de kizökkenti a nézőt. A partszakasz bemutatása az első percektől kezdve rémisztően fenyegető a hatalmas kietlen totálok ellenére is és amikor az ember éppen elkezdene filózni a saját múlandóságán, hirtelen kiszakadunk a fojtogató élettérből és megyünk tovább.

És ezt a jó(?) szokását a film végig megtartja, a mai túlnyújtott stúdiófilmekkel szemben a becsületére válik a mindössze 100 perces játékidő, amit Nolan eszement feszültséggel tölt meg, az elsőtől az utolsó percig kisebb pihenőkkel kapkodod a levegőt és szorítasz az egy-egy ismerősebb arc életéért. Hiába a szinte indokolatlan mennyiségű székkarfa markolászás, fél óra után elkezdtem agyalni, hogy most vajon az egyedi dramaturgia kínálta kihívások, illetve lehetőségek és az embertelen feszültség oltárán vajon Nolan feláldozta-e annak a lehetőségét, hogy a nézőt érzelmileg is közel engedje a filmjéhez? Nem akarok túlságosan bölcsészbe átmenni és lélektani elemezgetésbe csúszni, de miközben szinte árad a vászonról a katonák sugallta borzongató fenyegetettség érzése, a film inkább szinten tartja a pulzusodat, de mintha egyáltalán nem pályázna együttérzésre.

Ezt támasztja alá, hogy a film végi kötelező, néhol akár még giccsesnek is titulálható megmozdulások ellenére, tényleg nélkülözi a zsáner jellegéből kötelezően adódó pátoszos megnyilvánulásokat, felszólalásokat és a lehetőségeihez mérten csupán objektíven megfigyel. A színészek ehhez tökéletesen asszisztálnak, körvonalas archetípusokat kapunk: Mark Rylance visszafogott, de mégis két lábon járó megtestesült humanizmus, Hardy hős figura (aki valamilyen Nolan fétisből kifolyólag most is maszkban tolja a film 99 százalékát), a kvázi főszereplő Fionn Whitehead meg a kisember, a mi kis avatárunk. Egyedül a One Directionös csávó lóg ki, akinek az érzelmei szintén teljesen reális mélységekben járnak, de valahogy mégis furcsa az önző dicsőségvágy a többiek puszta életösztöne mellett.

A film Nolantől megszokottan technikailag csodálatos, a tripla dramaturgiai csavar csúcspontjai ahogy illeszkednek egymásra és alkalmanként összefonódnak egészen bravúros és mellette a képek, a vágás, a zene, hangok összhangja egyszerűen lenyűgöző. De ezzel soha nem is volt gond nála, de ismét csak az az érzésem, mint mindig, hogy túl nagy fába vágja a fejszéjét és amit látsz a vásznon, az elmarad attól, mint ahogy látod. Mert az utóbbit, amit technikailag letesz ismét az asztalra, azt tényleg tanítani kell, pont, ezen nincs mit vitázni. Szóval a film összességében hibátlan, de mégsem tökéletes.

abelh
írta
2017. 07. 22. 13:50
megjelenés
48
hozzászolás


Egy fanmade Dunkirk előzetes

Fogta Nolan filmhez múltkor kiadott hivatalos filmzenét, és mellévágott az eddigi trailerekből mindent. Mivel hangkeverő a srác, így nincsenek furcsa áthallások, teljesen jó lett összhang, messze nem hangzik fanmade cuccnak. Gondolom sokan mennek a filmre a hétvégén.

Folytatódik a bejegyzés »

human
írta
2017. 07. 18. 11:22
megjelenés
13
hozzászolás


Még mindig fekvőben a Dunkirk

Már csak 1 hét a bemutatóig Rosszul emlékeztem és szarul tudtam a dátumot, de már cska pár hét a bemutatóig, addig nézzük a két új plakátot Nolan idei filmjéhez.

human
írta
2017. 06. 23. 11:10
megjelenés
27
hozzászolás


- A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.