Közeleg a My name is Bruce, és úgy gondoltam, nekem sem ártana felfrissítenem az emlékezetemet, mivel tuti rengeteg kikacsintás lesz Bruce régebbi filmjeire, és a feledés homályába merült filmekre való utalásokra alapozott poénok nem ütnének akkorát. Így elterveztem, hogy a premierig minden egyes Bruce Campbell filmet újranézek, nem kívánok semmilyen egyéni vagy más által összehozott toplistát követni, se nem időbeli sorrendben haladni, inkább csak ahogy esik, úgy puffan alapon. Mindről írnék is majd, hátha van olyan B-film kedvelő, aki kihagyott a koronázatlan királytól 1-2 alkotást, akár azért, mert nem is hallott a filmről, akár azért, mert még fiatal és nem került be a film a nézendők listájába.

Természetesen a nagyobb filmekbeli minimális szerepek, mint teszem azt Pókemberek vagy a Fargo, kimaradnak az írások közül, hiszen azokról inkább Human szokott írni, és a sorik sem igazán illenek az oldal keretei közé. De minden mást igyekszem átvenni nyárig. Ha valaki pedig úgy érzi, teljesen naprakész, és a memóriája sem szorul frissítésre, annak addig is tudom ajánlani Bruce könyveit, ha még nem lettek volna meg, szerintem elég jók voltak.

Two universal truths about anything with Bruce Campbell:
it will be cool and never find a large audience.

Elsőként ez a sci-fi került a kezem ügyébe, mely az egyik itthoni kereskedelmi adón le is ment úgy két éve a szokásos világpremier sorozatuk keretében. Az alapszitu nem újdonság, hogy A dolog című filmre épül, egy kis csavarral, mely a Twilight Zone egyik epizódját juttatta eszembe, egy kis Világok harca ízesítéssel.

Két rendőr érkezik egy kis reptérre egy fogoly kíséretében, akit éppen a villamosszék felé kísértek volna, csakhogy a kocsijuk egy baleset következtében használhatatlanná vált. A reptéren már így is elég nyugtalan a hangulat, mivel a hóvihar miatt nem tudják elindítani a repülőt és a várakozók ezt nehezen viselik, nem hiányzott nekik egy gyilkos is köreikbe. Azonban nem csak ezzel kell megbirkózniuk, ugyanis nincsenek egyedül, többen közülük földönkívüliek, akik azért jöttek a földre, mert „nem kedvelnek minket”, no de sebaj, mi sem őket. Szó szót követ, hulla hullát, és máris kilyukadunk a ki közülünk az idegen és ki az, aki mindezt megússza kérdésekhez.

Ne amiatt aggódjon, kit öltem meg legutóbb, hanem, hogy ki lesz a következő!

A közutálat tárgyát képező rab Jack Edwards, ő lenne Bruce Campbell. Ez esetben a mindenkit magasról letojó, csak magával törődő fickót hozza, aki elsőként tapasztalja meg, mire képesek az idegenek, és akit csak egy dolog érdekel – a közelgő rendőri erősítéstől is tartva, – hogy a fenébe jusson át a közeli kanadai határon. Nagyon kemény látszatot kelt, de a történet során kiderül, pont ő a megfelelő ember a helyzetben. A többi szereplő közül maximum Chase Mastersont tudom megemlíteni, aki amolyan eyecandy vonulatot kíván a filmbe vinni, őt többek között a Star Trek DS9-ban láthattuk Leeta szerepében.

A rendező az a Sean S. Cunningham, akit legutóbb a Mélytengeri szörnyetegnél említettem meg, aki a tanítói és produceri teendői között visszatért egy-két film idejére a rendezői székbe is. Talán a képi világ is rásegít kicsit, hogy valamelyest kiemelje a filmet az átlagos Sci Fis tévéfilmek közül.

Most nézed vagy tartod?

Mert az átlagosnál jobb, és ez a lényeg, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha nem adna neki egy hátsó lökést maga Bruce ténye, akkor bizony valamivel már átlag alá kerülne. Talán az a baj vele, hogy nagyon is komolyan veszi a forgatókönyv önmagát, ugyanakkor telis-tele van erősen megkérdőjelezhető dolgokkal, és jó pár gyenge párbeszéddel, és ez így együtt valahogy nem megy, de azért persze így is még a szórakoztatóbb fajtába sorolandó, szóval jár neki a 6/10.