Az előzetesek a legharsányabb popzenékre voltak vágva, miközben minden szikrázott és robbant. Na meg Ryan Reynolds egysorosokat szórt. Bay nagyjából kisajátította magának ezt a fajta blockbustert, és igazából minden idei hasonlónál… Bayesebbet csinált. Nem vicc a youtubeos “the whole plate”, Bay egy auteur, mint Nolan, vagy akárcsak a régi nagyok, de ő erre az őrületre használja, amit a 6 Undeground képvisel.

Az az érdekes, hogy Michael Bay meg sem próbál úgy tenni, mintha szinemát csinálna, “ez a pillanatok az emberi lélekről beszélnek”, hanem bevállalja a teljes hullámvasút leírást, arcunkba tolt termékelhelyezésel és mindennel, teal-orange-white temetéssel. Nyilván van amikor ez mellémegy, a 6 Underground is megoszthatja a nézőket, de azt senki sem mondhatja mostanra, hogy csőbe húzták. Főleg, hogy csak Netflix előfizetése kell legyen a megtekintéshez, nem is kellett moziba zarándokolni ezért.

A film története lófasz, egysoros, bár ez a jellemző talán a forgatókönyvet is leírja. Konkrétabban: egy gazdag ember elhatározza, hogy jobbá akarja tenni a világot, ehhez halottnak tetteti magát, és még egy csapatot is toboroz maga mellé. Első küldetésük egy puccs, egy zsarnok megdöntése “valami isztánban”.

Ha a karakterekről és a motivációikról akarnánk beszélni, akkor nem tudnánk. Mármint komolyan. Talán Reynolds és a bevont új ember, de a többiek miért érzik küldetésüknek a dolgot, arra már egy sort sem tudnék mondani. A konfliktus mélyítését úgy kerülték meg az “írók”, hogy inkább csak ismételgették a “valamit tenni akartunk, szellemek vagyunk, mi csinálhatjuk” monológot kicsit mindig átvariálva. Komolyan, amikor már negyedszer átfogalmazva hangzott el, akkor bevallom, egy kicsit fennakadtam.

Ellenben, és jön a DE, ilyen képtelen pénzszórást, Bayhamet eskü jó volt most látni. A blockbusterek többsége szétkomolykodta vagy közepesezte magát. Erre jött Bay, hogy nesztek, itt van a Setpiece: The Movie. Eszméletlen akciójelenetek (kár, hogy a legőrültebb végsőt ellőtték az előzetesben) sorban. Összekötni nem sikerült őket, a filmet a földbe lehet döngölni, de az első 20 perc után tudtam, hogy nem tudom majd annyira szidni. Egy paródia az egész, és szakadtam a röhögéstől.

Lehet ez éjfekete reagálás a részemről, de Bay végre kiszabadult a PG-13 fogságából, a 6 Underground iszonyat véres, szóval a sok robbanásnak és akciónak rengeteg áldozata van, sokszor ártatlan emberek, viszont a rendezőt ez nem zavarja, nihilistán “hajt a tömegbe”. A Transformers filmeknél sokan panaszkodtak, hogy nincs következmény: hát tessék, ha itt megsúrolja valaki fejét egy több tonnás tárgy, akkor az leszakad. Mert cooool? Bayt csak ez érdekli, hogy cool megcsinálni. A Netflix pedig ehhez szabad kezet adott. És látványimádóként ezt most tudtam élvezni, mert ilyet egyszerűen szinte senki nem csinál. Annyira karikatúra minden benne, hogy komolyan venni egy percre nem lehet, így nyilván átérezni sem a pusztítást, ami történik. Van még a popcornból? Oké, mikrós, de kellett hozzá.

Ez egy szar film, de egy jó hullámvasút, amit nem rejtegetett a mű. Nem sértésként mondom, de iszonyat közönséges a 6 Underground, viszont egyáltalán nem fogja vissza magát.

Hi, I’m Johnny Knoxville Michael Bay, welcome to Jackass!