Azt hinnénk, hogy ez valami kalandfilm, de nem, kőkemény vígjátékról van szó. Ha nem így lenne, akkor valami borzasztóan idegesen állna fel minden néző A három testőr 2011-es feldolgozása közben. De szerencsére poénnal tele van.
Például azzal kezdődik, hogy a középkori Velencében egy búvár kiemelkedik a vízből, hogy ellopja Da Vinci egyik találmányának, a léghajónak a tervrajzát. Mint kiderül, Athosról van itt szó, ő a búvár, aki hű társaival, Portosszal és Aramissal, na meg a szexi Miladyvel közösen be is hatol… a széfbe, hogy utána rögtön le is csapják a kezükről a zsákmányt.
Itt ugrunk az időben valószínűleg, bár ezt nem írják a vászonra, de később feltűnnek a léghajók, és hát mégsem 1 perc megépíteni egy ilyet. Szóval ki tudja mikor, de valamikor a cold open után pár hónappal a jó fiatal D’Artagnan épp a mezőn gyakorol apjával, aki megtanítja neki az utolsó suhintást is a karddal, rögtön ezután pénzt ad neki meg egy lovat, és elindítja Párizsba, vigye már a kölök valamire muskétásként. Itt már hangosan kacagtam.
Természetesen a nyaklánc visszaszerzése körül bonyolódik a cselekmény ebben a Dumas feldolgozásban, a szokásos fordulatokkal, amik egy rablós-átverős és egy kalandfilmet idéznek meg, de végig átlengi az egészet a humor.
Azt kell mondanom, hogy a The Three Musketeers vígjáték mivoltát figyelembe véve bizony jó színészeket választottak. Bár az egész showt ellopja a Da Vinci széfjét őrző csávó, de ezért később villant a király, királyné, Richelieu bíboros, a testőrök, szóval idővel mindenki komikus színben tűnik fel szerencsére. Aki nekem pillanatok alatt kedvencem lett az Rochefort, hatalmas pofákat vágott végig.
– You scared to take me in a fair fight?
– Hardly. I just don’t fight fair.
Vagy mégis komolyan gondolták?